A Marskutató Rover „Perseverance Plus” 2026 januárjában forradalmi felfedezést tett a vörös bolygó Acidalia Planitia régiójában. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai is részt vettek annak a jégmezőnek az elemzésében, amely minden korábbinál jelentősebb mennyiségű, felszín alatti tiszta vízjeget tartalmaz. A Mars Reconnaissance Orbiter által készített felvételek alapján ez a jéglelőhely mintegy 25 kilométer átmérőjű és becslések szerint akár 100 méter mélységű is lehet.
A felfedezés jelentősége túlmutat a puszta tudományos érdekességen. Dr. Kovács Erzsébet, az MTA kutatócsoportjának vezetője szerint: „Ez a jégmező nem csupán a Mars geológiai múltjának megértéséhez szolgáltat kulcsfontosságú adatokat, hanem potenciális erőforrásként is szolgálhat a jövőbeni emberes küldetések számára.” A marsi jég összetételének elemzése megerősítette, hogy a bolygó egykor folyékony vízben gazdag lehetett, ami alapfeltétele az élet kialakulásának.
Az ELTE Planetológiai Műhelyének számításai szerint a most felfedezett jégmennyiség elegendő lenne egy kis marsbázis több évtizedes vízellátásának biztosítására. A jégben talált ásványi anyagok összetétele arra utal, hogy a Mars és a Föld fejlődéstörténete között szorosabb kapcsolat állhat fenn, mint azt korábban feltételezték. A jég rétegződése évmilliók éghajlati változásainak lenyomatát őrzi, amit a magyar kutatók által fejlesztett spektrométerrel sikerült részletesen feltérképezni.
A NASA és az ESA már bejelentette, hogy a 2030-as évekre tervezett emberes Mars-misszió leszállóhelyének kiválasztásánál figyelembe veszik ezt a felfedezést. A jég jelenléte nemcsak ivóvízforrást jelent, hanem elektrolízissel oxigént és hidrogént is előállíthatnak belőle, ami üzemanyagként és légzésre alkalmas gázként egyaránt használható.
Az emberiség történetében először rendelkezünk megbízható bizonyítékkal arra, hogy egy másik bolygón elegendő vízkészlet áll rendelkezésre az emberi jelenlét hosszú távú fenntartásához. Ez a felfedezés újraírja a Mars-kutatás és a bolygóközi utazás jövőjét, miközben filozófiai kérdéseket vet fel arról, hogyan definiáljuk fajunk határait a Naprendszerben.
