Marian Cozma halála vallomás 2025: apja 17 év után megszólalt

Dóra Kovács
Szerző
Dóra Kovács
„Itthon” és „Kék-hírek” rovatok szerkesztője. A rend, jog és közösségi biztonság témáira fókuszál, különös tekintettel a vidéki Magyarország történeteire. Hitvallása: tények, fegyelem, szolgálat a közösségnek.
2 perces olvasmány

Tizenhét évvel a magyar kézilabdasport egyik legmegrázóbb tragédiája után megszólalt Petre Cozma, a 2009-ben brutálisan meggyilkolt MKB Veszprém-játékos, Marian Cozma édesapja. A Romániában élő idős férfi a veszprémi tragédia évfordulóján adott megrendítő interjút, amelyben nemcsak fia elvesztésének feldolgozhatatlan fájdalmáról, hanem az igazságszolgáltatásba vetett hitének teljes elvesztéséről is beszámolt.

Tizenhét év telt el, de számomra megállt az idő. Magyarországon a fiam gyilkosai már szabadlábon vannak, én viszont még mindig abban a börtönben élek, amit azon az éjszakán építettek köré. A lelkem sosem szabadul” – fogalmazott Petre Cozma, aki szerint az elkövetőkre kiszabott büntetés nem állt arányban tettük súlyosságával. A 2009. február 8-án történt támadásban a 26 éves román válogatott kézilabdázót szórakozóhely előtti verekedésben szúrták halálra, míg két csapattársa, Ivan Pesics és Žarko Šešum is súlyos sérüléseket szenvedett.

A férfi különösen fájdalmasnak tartja, hogy az igazságszolgáltatási folyamat során többször módosult a minősítés, illetve a feltételes szabadlábra helyezéssel az elkövetők már visszatérhettek a társadalomba. „A fiamat nem adhatja vissza semmi, de az igazságot sem kaptuk meg. A tárgyalásokon ott ültem, hallgattam a részleteket, miközben a családom darabokra hullott. A feleségem sosem heverte ki, én pedig minden nap beszélek a fiamhoz” – vallotta be a 78 éves Petre Cozma.

Az idős apa szerint a magyar kézilabda-társadalom tisztelete és Marian emlékének ápolása jelenti számára az egyetlen vigaszt. Megemlítette, hogy minden évben ellátogat Veszprémbe, az emlékhelyre, és meghatja, hogy még ma is friss virágokat talál ott. „Amikor a veszprémiek szívében még mindig él a fiam, akkor tudom, hogy nem hiába élt. De nekem, az apjának, ez soha nem lesz elég.”

Cikk megosztása
Követés:
„Itthon” és „Kék-hírek” rovatok szerkesztője. A rend, jog és közösségi biztonság témáira fókuszál, különös tekintettel a vidéki Magyarország történeteire. Hitvallása: tények, fegyelem, szolgálat a közösségnek.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük