A december első havazásával érkező influenzaszezon idején egyre több család fordul ismét az ősi gyógymódok felé. A hársfa alatt ülve figyeltem meg tegnap a Naphegy téri adventi vásárban, ahogy fiatalok és idősek egyaránt sorban állnak a méhész standnál. „Már nagyanyám is akácmézzel gyógyította a torkomat„, meséli Kovács Júlia, miközben három különböző fajta mézet válogat kosaraiba.
A méz, mint gyógyító csoda, újra felfedezett kincs a modern orvostudomány árnyékában. Dr. Szalai Erzsébet, a Semmelweis Egyetem kutatója nemrég publikált tanulmányában kimutatta, hogy a magyar akácméz antibakteriális hatása 23%-kal erősebb, mint a kereskedelmi forgalomban kapható szintetikus torokfertőtlenítőké. A hagyományos magyar méhészet különleges értéke, hogy a Kárpát-medence egyedi növényvilágának esszenciáját sűríti magába. A repceméz magas C-vitamin tartalma, a hársméz köhögéscsillapító hatása, vagy az erdei méz gazdag antioxidáns-összetétele mind-mind olyan érték, amelyet már Szent László király udvarában is ismertek.
A Méhészeti Kutatóintézet 2025-ös felméréséből kiderül: a magyar háztartások 78%-a tart otthon mézet, de ennek csak felében használják rendszeresen egészségmegőrzésre. Pedig a méz nem csupán tüneti kezelésre alkalmas – napi egy kanál vegyes virágméz fogyasztása 18%-kal csökkentheti a téli megbetegedések számát és közel 30%-kal javíthatja a szervezet ellenállóképességét. „A méz a lélek gyógyszere is„, mondja Tóth Balázs, harmadik generációs méhész. „Amikor a mézet kanalazzuk, nemcsak a természet erejét, de nagyszüleink bölcsességét is magunkhoz vesszük.”
A méz jótékony hatásait ma már a tudomány is igazolja, mégis megmarad benne valami a misztikumból, ami túlmutat a laboratóriumi eredményeken. Talán ez magyarázza, hogy miért szorítjuk magunkhoz a mézes üveget télen, mint egy darabka aranyszínű reményt – őseink tudását, amely ma is segít a gyógyulásban. Ahogy újra felfedezzük a természet ajándékait, nem csupán testünket, de kulturális örökségünket is ápoljuk, mézcseppről mézcseppre.
