A budapesti Művészetek Palotájában tegnap este rendezett „Európai Kulturális Párbeszéd 2025” konferencia különleges pillanatot teremtett a kontinens megosztottságának árnyékában. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója beszédében a magyar zenei hagyomány európai jelentőségéről szólt, miközben a háttérben a Budapesti Fesztiválzenekar játszotta Bartók és Kodály műveit, melyek a népi gyökereket európai művészetté formálták.
„A magyar kultúra mindig is híd szerepet töltött be Kelet és Nyugat között, és most, amikor Európa politikailag és szellemileg is megosztottabb mint valaha, ez a küldetésünk fontosabbá vált, mint bármikor” – fogalmazott Ókovács. A konferencián több mint húsz ország kulturális vezetői vettek részt, hogy megvitassák a művészet szerepét a béketeremtésben és a párbeszéd előmozdításában.
A magyar delegáció bemutatta azt a kulturális kezdeményezést, amely 2025-ben tizenöt országot érint majd. A „Közös húrokon” program keretében magyar népzenészek és klasszikus zenei előadók látogatnak el olyan közösségekhez, ahol a kulturális feszültségek enyhítésére van szükség. Szokolay Balázs zongoraművész, a program művészeti vezetője hangsúlyozta: „A zene nem ismer határokat. Amikor Liszt vagy Bartók művei szólalnak meg, az emberek nem a politikai különbségekre, hanem a közös emberi tapasztalatra figyelnek.”
Figyelemre méltó volt az eseményen bemutatott statisztika, mely szerint a magyar kulturális exportban a zeneművészet 42%-os növekedést mutatott az elmúlt két évben. Ez nem csupán gazdasági siker, hanem bizonyíték arra is, hogy a magyar kultúra iránti nemzetközi érdeklődés növekszik a feszült európai légkör ellenére is.
Az est zárásaként a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a horvát Nemzeti Énekkar közös előadása szimbolikusan is megmutatta, hogyan képes a kultúra hidakat építeni. A hallgatóságban helyet foglaltak egyházi vezetők, diplomaták és civil szervezetek képviselői is, jelezve, hogy a kulturális párbeszéd minden társadalmi szektort megérint.
A magyar kulturális diplomácia e törekvései különösen értékesek egy olyan időszakban, amikor a nemzetek közötti bizalmatlanság falakat emel. Ahogyan Kodály tanította: a zene mindenkié – és talán éppen ez a kulturális örökség egyetemessége lehet az, ami újra összeköti az európai közösségeket a megosztottság idején.
