Az adventi gyertyák fénye lassan kialszik, a karácsonyi díszek a dobozokba kerülnek. A szeretet és béke különleges időszaka után, mintha íratlan szabály lenne, hogy visszatér közéletünkbe a megosztottság. A közösségi oldalakon és családi ebédeken egyaránt tapasztalt jelenség: december 24-től 26-ig képesek vagyunk félretenni politikai nézeteinket, de utána mintha kettőzött erővel térnénk vissza a szembenálláshoz.
„A karácsony olyan, mint egy időn kívüli sziget a magyar társadalomban” – fogalmazott Hankiss Elemér szellemi örökségét gondozó Hankiss Alapítvány kutatója, amikor a megosztottság időszakos enyhüléséről kérdeztem. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése szerint a magyarok 78%-a érzi úgy, hogy társadalmunk polarizáltabb, mint öt évvel ezelőtt, miközben ugyanezen válaszadók 89%-a vágyik több párbeszédre és kölcsönös meghallgatásra.
Különös kettősség ez: miközben ünnepeinken képesek vagyunk átélni a közösség élményét, hétköznapjainkban mintha újra falakat emelnénk. Az idei pásztorok miséjén Erdő Péter bíboros is utalt erre a jelenségre: „A betlehemi jászolnál mindenki egyenlő. A kérdés az, hogyan őrizhetjük meg ezt a lelkületet január első napjaiban is.”
A megosztottság nem magyar sajátosság, de a mi kis hazánkban különösen mély árkokat ásott. A Pannonhalmi Főapátság tavaly indított „Közös asztal” kezdeményezése éppen ezért tűzte ki célul, hogy eltérő gondolkodású embereket ültet egy asztalhoz, nem vitára, hanem meghallgatásra.
Talán ebben rejlik a gyógyír: nem a vélemények feladásában vagy a különbségek elkendőzésében, hanem a másik meghallgatásának művészetében. Ahogy a karácsonyi ünnepkör megmutatta: képesek vagyunk rá. A kérdés csak az, hogy az ünnepi gyertyák fénye nélkül is felismerjük-e egymás arcát a sötétben.
