A Szentendre környéki falvakban született hangfelvétel bejárta a világot, mikor Kovács Ilona népdalénekes spontán előadását egy nemzetközi zenei producer véletlenül meghallotta. Az idős asszony pásztorénekei közben gyógynövényeket gyűjtött, nem sejtve, hogy hangjának tisztasága és a dallamok ősi ereje hamarosan egy világhírű lemezajánlatot hoz számára.
„A népdalok nem eladók, ezek a lélek kincsei”, mondta nekem Ilona néni, mikor otthonában, a régi családi ház udvarán beszélgettünk. A 78 éves asszony visszautasította a több tízmillió forintos szerződést, amely világkörüli turnét és fusion-jellegű feldolgozásokat ígért dalaira. „Ezek a dallamok nem az enyémek, hanem mindannyiunké. Nem azért őriztem meg őket, hogy most pénzre váltsam.”
A Universal Music képviselője elmondta, hogy a népzene iránti nemzetközi érdeklődés újabb hullámban érkezik, és Ilona néni autentikus előadásmódja különleges értéket képvisel. A kiadó világzenei részlege modern kísérettel és elektronikus alapokkal tervezte felruházni a dalokat, amelyek így a fiatalabb generációkhoz is eljuthattak volna.
A Zeneakadémia népzene tanszékének vezetője, dr. Hollós Ferenc szerint Ilona néni döntése fontos kulturális állásfoglalás. „Nem minden örökség tehető árucikké. Ezek a dalok közösségi rítusokhoz, élethelyzetekhez kötődnek, nem színpadi produkciónak születtek. Ilona néni példát mutat, hogy értékeink megőrzése nem mindig a világszintű ismertségen keresztül történik.”
Ilona néni inkább a helyi gyermekeknek tanítja a régi dalokat, hetente egyszer összegyűlnek házában, ahol nemcsak éneklést, de a hagyományos szokásokat is továbbaadja. „A dalokban benne van minden, amit tudnunk kell az életről”, mosolyog. „Ezek tartottak meg minket évszázadokon át. Nem a pénz az, amire szükségünk van, hanem hogy értsük, honnan jöttünk.”
Talán ebben a szerény visszautasításban több bölcsesség rejlik, mint gondolnánk. Egy világban, ahol minden eladó, Ilona néni emlékeztet minket, hogy vannak dolgok, amelyek értéke épp abban rejlik, hogy nem válnak árucikké. A népdalok továbbra is ott zengnek a dombok között, ahogy nemzedékek óta mindig, emlékeztetve bennünket arra, ami valóban örök.
