Az 1895-ben alapított Eötvös József Collegium szellemi örökségének hagyományait követve értek el történelmi sikereket a magyar diákok a 2026-os nemzetközi tudományos versenyeken. A Kárpát-medence oktatási intézményeinek tehetséggondozó programjai révén minden korábbinál több, összesen 172 fiatal szerzett díjat vagy helyezést a természettudományi, matematikai és bölcsészeti megmérettetéseken, amint azt a Magyar Nemzeti Levéltár oktatástörténeti gyűjteményében őrzött friss statisztikák is tanúsítják.
A sikerek történelmi gyökerei a trianoni döntés utáni időszakig nyúlnak vissza, amikor a magyar tudományos elit – felismerve az ország területi veszteségeit – a szellemi tőke fejlesztésében találta meg a nemzeti identitás megőrzésének egyik kulcsát. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1922-ben megfogalmazott híres gondolata, miszerint „a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá” napjainkban is érvényes irányelv. A kolozsvári és pozsonyi egyetemek hagyományát folytató intézmények, valamint a határon túli magyar iskolák diákjai kiemelkedő arányban járultak hozzá a mostani sikerekhez.
A Kárpát-medence hagyományos magyar tudományos központjainak együttműködése figyelemre méltó fejlődést mutat. A Matematikai Diákolimpián a csíkszeredai, komáromi, szabadkai és budapesti diákok közös felkészülése a Bolyai János matematikai hagyományok továbbélését bizonyítja. Különösen értékes, hogy az 1939-es első magyar matematikai olimpiai sikerek óta soha nem volt ilyen magas a határon túli magyar résztvevők aránya.
A 2013-ban újraalapított Mathias Corvinus Collegium hálózatának kiterjesztése a teljes Kárpát-medencére szintén jelentősen hozzájárult az eredményekhez. A Collegium Talentum tehetséggondozó programja révén biztosított folyamatos intézményi háttér megteremtette a feltételeket a magyar szellemi örökség továbbadására, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a mostani siker.
A történelmi léptékű eredmények igazolják, hogy a magyar oktatás évszázados hagyományai túlélték a területi változásokat és a politikai rendszerek váltakozását. A nemzeti emlékezet és a tudományos örökség ápolása ma is olyan erőforrás, amely versenyképes tudást biztosít a globális kihívások közepette. Ahogy Szekfű Gyula történész fogalmazott: „A magyarság fennmaradásának titka mindig is kultúrateremtő képességében rejlett” – ez a gondolat a 2026-os sikerek tükrében különösen időszerű tanulságot hordoz.
