Lola anyaságról vallomás 2025: személyes történet a családi szerepről

Márton Farkas
Szerző
Márton Farkas
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
2 perces olvasmány

A Városligeti Műjégpálya fényfüzérekkel díszített bejáratánál találkozom Lolával, aki kisfiát éppen korcsolyázni tanítja. Az énekesnő számára 2025 az újrafelfedezés éve lett – nem csak a zenei pályáján, hanem elsősorban anyaként. „Amikor Zalán megszületett, azt hittem, mindent tudok majd az anyaságról. Aztán ráébredtem, hogy ez nem szerep, hanem kapcsolat, ami napról napra mélyül és változik,” mondja, miközben figyeli, ahogy gyermeke bizonytalanul, de büszkén siklik a jégen.

Az anyaság átrendezte Lola prioritásait, és ez művészetén is nyomot hagyott. Legújabb dalai a „Szívünk ritmusában” című albumon az otthon, a gyökerek és a generációk közötti kapcsolat témáit járják körül. „Régen a szerelem és a szakítások ihlették a dalaimat. Most pedig az élet folytonossága, az értékek átadása,” magyarázza. Ez a szemléletváltás nemcsak dalszövegeiben, hanem koncertjei hangulatában is tetten érhető. Márciusban a Művészetek Palotájában adott családi koncertjén szülők és gyermekek együtt énekelték régi és új slágereit.

A Nők Lapja januári számában megjelent interjújában Lola őszintén beszélt az anyaság árnyoldalairól is. „Vannak napok, amikor mindent rosszul csinálok. Eljátszottam már a tökéletes anyát – az csak kimerít. Most már tudom, hogy a valódi példamutatás az őszinteségben rejlik,” vallotta be. Ez a fajta természetesség és nyíltság teszi Lolát sokak számára követendő példává.

A karácsonyi készülődés idején az énekesnő különösen fontosnak tartja a családi hagyományok ápolását. Nagymamájától tanult mézeskalács receptjét már kisfiával együtt készíti el, ezzel is átadva valamit abból a kulturális örökségből, amit ő maga is kapott. „A legértékesebb ajándék, amit gyermekemnek adhatok, nem tárgy, hanem az együtt töltött idő emléke,” fogalmaz elgondolkodva, miközben a jégpályáról lecsatolva korcsolyáikat, kézen fogva indulnak hazafelé a decemberi alkonyatban.

Az anyaság Lola számára nem szerepkör, hanem hivatás és életforma lett – olyan út, amely önmagán túlmutatva összeköti a múltat a jövővel, miközben a jelen minden pillanatának megadja a maga méltóságát és örömét.

Cikk megosztása
Követés:
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük