A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutatóintézetének 1950-es alapítása óta a magyar matematikai gondolkodás különleges helyet foglal el a Kárpát-medence szellemi örökségében. Az intézet levéltárában fellelhető dokumentumok szerint Erdős Pál és Rényi Alfréd munkássága nemcsak nemzetközi elismerést hozott, hanem olyan gondolkodásmódot is megalapozott, amely máig hatással van a matematikai problémamegoldásra.
A magyar matematikai hagyomány különlegessége abban rejlik, hogy az elméleti kutatás és a gyakorlati problémamegoldás sohasem vált el egymástól. Mint azt Laczkovich Miklós professzor az „Eötvös Loránd Tudományegyetem matematikai oktatásának története” című 2018-as művében megfogalmazta: „A magyar matematikai iskola legfőbb erénye a problémák eleganciával történő megközelítése és a látszólag bonyolult kérdések lényegre törő leegyszerűsítése.” Ez a szemlélet tükröződik a Bolyai János Matematikai Társulat által évről évre megrendezett versenyeken is, amelyek feladatainak archívuma a magyar matematikai gondolkodás fejlődésének valódi krónikája.
Az Országos Széchényi Könyvtár különgyűjteményében őrzött Középiskolai Matematikai Lapok korai számai bizonyítják, hogy már a 20. század első felében kialakult az a sajátos magyar matematikai oktatási módszer, amely a problémamegoldást helyezte a középpontba. Ez a folyóirat nemcsak a tehetséggondozás eszköze volt, hanem a matematikai kultúra terjesztésének is hatékony módja, amely túlmutatott a trianoni határokon, és összekötötte a Kárpát-medence magyar nyelvű közösségeit.
A magyar matematikai gondolkodás öröksége ma is él. Bár az intézményi keretek változtak, a problémamegoldás kultúrája és a matematikai kreativitás továbbra is összeköti a magyar tudományos közösséget a történelmi Magyarország területén. Ez a folytonosság emlékeztet bennünket arra, hogy a szellemi örökség nem ismer határokat, és a közös gondolkodásmód erősebb kötelék lehet bármilyen politikai vagy területi változásnál.
