A Magyar Rádió stúdiójának folyosóin szokatlan csend honol. Az a hang, amely évtizedeken át milliók otthonába vitte a kultúrát, híreket és emberi történeteket, most elnémult. Kovács László, a legendás rádiós műsorvezető 78 éves korában távozott közülünk. Utolsó műsorát három héttel ezelőtt vezette, ahogy mindig: elegánsan, felkészülten és azzal a jellegzetes, meleg baritonnal, amely generációk számára jelentette a megbízhatóságot és a szellemi táplálékot.
„László nem egyszerűen műsorvezető volt, hanem kulturális híd múlt és jelen között,” emlékezett vissza Németh Mária, hosszú éveken át kollégája a Petőfi Rádióban. „Úgy tudott beszélgetni egy fiatal zenésszel, mint egy klasszikus irodalom professzorával – mindenkiben megtalálta az értéket, és ezt tudta közvetíteni a hallgatóknak is.” Kovács pályafutása alatt több mint 3000 interjút készített, köztük számos emlékezetes beszélgetést a magyar kulturális élet kiemelkedő alakjaival, Kertész Imrétől Törőcsik Mariig.
A rádiózás mellett Kovács szenvedélyesen gyűjtötte és dokumentálta a magyar népmesék és népmondák kevéssé ismert változatait. Falvakat járt, hogy megőrizze ezeket az eltűnőben lévő kincseket. „Mindig azt mondta, a gyökereink nélkül nem érthetjük a jelenünket sem,” idézte fel özvegye, Kovács Éva. „Számára a rádiózás küldetés volt: fenntartani a kultúra folytonosságát, miközben nyitott maradt az újra.”
Kollégái emlékezetében nemcsak szakmai tudása, hanem emberi nagysága is megmaradt. „Amikor kezdőként remegő térddel léptem először a stúdióba, László volt az, aki fogta a kezem,” meséli Varga István, ma már maga is elismert műsorvezető. „Tőle tanultam meg, hogy a rádióban nem beszélünk, hanem egy emberhez szólunk, aki éppen autót vezet, vacsorát főz vagy egyedül van.”
Kovács László hangja már nincs velünk, de öröksége a magyar rádiózás részévé vált. Ahogy ő fogalmazott utolsó interjújában: „A mikrofon előtt sosem magamat képviseltem, hanem azt a gazdag kultúrát, amit magyarként kaptam. Ez nem múlik el – csak a stafétát adom tovább.”
