Az asztalon az ünnepi bőség: áldás vagy kihívás?
A karácsonyi és újévi ünnepkör közeledtével ismét megtelnek asztalaink hagyományos fogásokkal, miközben mind többen figyelünk tudatosan arra, mit és mennyit fogyasztunk. A Népegészségügyi Központ legfrissebb adatai szerint a magyarok 60%-a küzd súlyproblémákkal, mégis ragaszkodunk gasztronómiai örökségünkhöz. De vajon ismerjük-e igazán ételeink valódi tápértékét?
Tóth Magdolna dietetikus szerint a magyar konyha nem önmagában problémás, hanem az arányok és a rendszeresség kérdésében rejlik a nehézség. „Egy-egy ünnepi halászlé vagy bejgli nem borítja fel az egészséges életmódot, de amikor a zsírban gazdag, magas szénhidráttartalmú ételek válnak mindennapossá, ott kezdődnek a gondok” – magyarázza. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése azt mutatja, hogy míg nagyszüleink idején a fizikai munka ellensúlyozta a kalóriabevitelt, ma már átlagosan napi 2800 kalóriát fogyasztunk, miközben egyre kevesebbet mozgunk.
Érdekes kulturális jelenség, hogy miközben a hagyományos magyar fogások – mint a töltött káposzta, rántott szelet vagy túrós csusza – kalóriatartalma gyakran meghaladja az 500-800 kalóriát adagonként, ezek még mindig a szeretet és vendégszeretet kifejezői családi összejöveteleken. A Hagyományok Háza kezdeményezésére idén elindult Egészséges hagyomány programsorozat éppen azt célozza, hogy a tradicionális recepteket úgy alakítsák át, hogy megőrizzék kulturális értéküket, de megfeleljenek a modern táplálkozástudományi elvárásoknak is.
Talán nem véletlen, hogy a karácsonyi időszak után, január első hetében 43%-kal megnő az egészséges életmóddal kapcsolatos online keresések száma. A hagyomány és egészség egyensúlya nemcsak gasztronómiai, hanem kulturális kihívás is: hogyan őrizzük meg étkezési örökségünket úgy, hogy közben testünket is tisztelettel kezeljük? A válasz talán nem is a lemondásban, hanem az ünnepek valódi jelentésének újrafelfedezésében rejlik.
