A Szent Család-templom kertjében gyűltek össze vasárnap délután a közösség tagjai, hogy közösen gondozzák a frissen kialakított gyógynövénykertet. Miközben levendulát, kamillát és citromfüvet ültettek, a résztvevők között természetes módon alakultak ki beszélgetések a lelki egészségről és a modern élet kihívásairól. Klára néni, a közösség legidősebb tagja mosolyogva jegyezte meg: „A növényekkel való foglalkozás olyan, mint az imádság – figyelmet és türelmet igényel, cserébe pedig belső nyugalmat ad.„
A mai felgyorsult világunkban egyre nagyobb szükség van azokra az egyszerű, mégis hatékony szokásokra, amelyek javítják közérzetünket és erősítik családi kapcsolatainkat. Dr. Kovács Mária pszichológus szerint „a rendszeresség és a tudatos jelenlét gyakorlása kulcsfontosságú a lelki egyensúly megteremtésében„. A szakember hangsúlyozza: a digitális eszközöktől való időszakos eltávolodás, a közös étkezések és a természetben töltött idő mind-mind olyan tevékenységek, amelyek visszavezetnek bennünket alapvető emberi értékeinkhez.
A Keresztény Családok Szövetsége által készített felmérés rámutat, hogy azok a családok, amelyek naponta legalább fél órát töltenek közös tevékenységgel – legyen az közös étkezés, beszélgetés vagy séta – jelentősen erősebb összetartozásról számolnak be. Különösen értékes az a gyakorlat, amikor a család tagjai megosztják egymással napjuk egy-egy örömteli pillanatát, ezáltal is gyakorolva a hála erényét, ami Szent Pál apostol tanítása szerint is az öröm forrása.
A hagyományos népi bölcsességek ugyancsak értékes útmutatást kínálnak. Nagyanyáink tudták, hogy a természet ritmusaival összhangban élni, a szezonális táplálkozás követése és a kézművesség gyakorlása nem csupán praktikus, hanem lélektápláló tevékenységek. A Szent Margit Általános Iskolában nemrég indított „Nagyszülők tudása” program keretében az idősebb generáció tagjai osztják meg ilyen jellegű tudásukat a gyermekekkel, hidat képezve múlt és jelen között.
Mindezek fényében érdemes elgondolkodnunk: hogyan építhetünk be életünkbe olyan rituálékat, amelyek egyszerre táplálják testünket, lelkünket és közösségi kapcsolatainkat? Talán éppen az egyszerűségben, a természethez való visszatérésben, a kézzel fogható tevékenységekben és a másokra fordított figyelem gyakorlásában rejlik a mai kor emberének gyógyulása. Ahogyan Pilinszky János írta: „Az ünnep azért teljes, mert benne a hétköznapok is megszentelődnek.„
