A budapesti Gellért-hegy oldalában találkozom Erikával és Jánossal. Tizenöt év választja el őket egymástól, mégis olyan harmónia árad belőlük, ami sok egykorú pár számára is irigylésre méltó. „Sosem a korkülönbség határozta meg a kapcsolatunkat, hanem az értékrendünk és céljaink egyezése,” mondja Erika, miközben férje egyetértően bólint. Történetük csak egy a sok közül, amely rávilágít: 2025-ben a társadalmi normák átalakulóban vannak, és a hagyományos elvárások mellett egyre inkább az emberi kapcsolatok minősége kerül előtérbe.
A társadalomkutatók szerint a korkülönbség megítélése jelentősen változott az elmúlt évtizedben. Dr. Kovács Mária szociológus szerint „a digitalizáció és a megváltozott családmodellek következtében a párválasztási szempontok is átalakultak. A közös értékrend és életcélok fontosabbá váltak, mint a metrikus adatok.” Megfigyelései szerint a magyar társadalom toleránsabbá vált, különösen a nagyvárosokban, bár a vidéki közösségekben még mindig erősebbek a hagyományos elvárások.
A budapesti Családkutatási Intézet legfrissebb felmérése szerint a magyarok 67%-a gondolja úgy, hogy a korkülönbség önmagában nem akadálya egy boldog kapcsolatnak. Márton Zsófia és Péter története is ezt példázza – ő 42, párja 29 éves. „Kezdetben sokat vívódtam, mit szólnak majd mások. De rájöttem, hogy az életminőségünk fontosabb, mint megfelelni külső elvárásoknak,” meséli Zsófia. Péter hozzáteszi: „A különböző élettapasztalataink nem elválasztanak, hanem gazdagítanak minket.”
A szakértők szerint a legnagyobb kihívást nem a társadalmi megítélés, hanem az eltérő életszakaszok összehangolása jelenti. „Az őszinte kommunikáció és a közös jövőkép kialakítása elengedhetetlen,” hangsúlyozza Tóth Katalin családterapeuta. A párok beszámolói szerint a gyermekvállalás kérdése, a különböző energiaszintek és az eltérő kulturális referenciák jelenthetnek kihívást, de ezek tudatosítása és megbeszélése segít megtalálni a közös utat.
Talán a legfontosabb tanulság, amit a korkülönbséggel élő párok történeteiből levonhatunk, hogy a szeretet és tisztelet nem ismer életkori határokat. A hagyományos családmodell mellett ma már számtalan út vezethet a boldog párkapcsolathoz, és a társadalmi nyomás ellenére egyre többen választják a saját boldogságukat a konvenciók helyett. Ahogy János fogalmazott búcsúzáskor: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy mások elvárásai szerint éljünk. A szeretet az egyetlen iránytű, amit érdemes követni.”
