Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) idei titkosítás alól feloldott anyagai között különös dokumentumokra bukkantunk. Az 1970-es évek közepén a III/II. Csoportfőnökség különleges osztálya módszeresen gyűjtötte a magyarországi „azonosítatlan repülő objektumokkal” kapcsolatos jelentéseket. A rendszerváltás előtti évtizedekben az állambiztonság nemcsak a politikai ellenfeleket, hanem a szokatlan légköri jelenségeket is megfigyelés alatt tartotta.
A most hozzáférhetővé vált „Éteri jelenségek megfigyelése” fedőnevű aktacsomag (ÁBTL 3.2.5. O-18942) tanúsága szerint 1976 és 1984 között több mint 120 észlelést dokumentáltak a hatóságok. A jelentések zöme vidéki rendőrőrsökről és határőr alakulatoktól származott, különösen a Bakony térségéből és a szovjet katonai bázisok közeléből. Szikszai Imre nyugalmazott állambiztonsági tiszt visszaemlékezése szerint „a szovjet parancsnokság kifejezett utasítására kellett minden rendhagyó légköri jelenséget dokumentálni, bár hivatalosan természeti jelenségekként, esetleg nyugati kémtevékenységként kellett feltüntetni ezeket”.
A dokumentumok közül kiemelkedik az 1978-as kunmadarasi eset, ahol a Magyar Néphadsereg radarállomása nyolc percen keresztül követett egy „szabálytalan pályán mozgó, rendkívüli sebességre képes légköri objektumot”. A jelentéshez csatolt szigorúan titkos feljegyzésben Dárday Vilmos alezredes megjegyezte: „A megfigyelt jelenség sem repülési karakterisztikájában, sem mozgásmintázatában nem egyeztethető össze az ismert légijárművek tulajdonságaival.” Az esetet követően szovjet szakértők érkeztek a bázisra, és a további dokumentáció már a moszkvai archívumokba került.
A Magyar Tudományos Akadémia csillagászati intézete ugyanezen időszakban meteorológiai és légköri jelenségek megfigyelésével magyarázta a beszámolókat. Tanulságos megfigyelni, ahogyan a rendszer a tudományos magyarázatokat előnyben részesítette, miközben a jelentések olyan részleteket is tartalmaznak, amelyek meghaladják a kor technológiai ismereteit. Az akták értékes betekintést nyújtanak nemcsak a hidegháborús korszak különleges megfigyeléseibe, hanem abba is, hogyan kezelte a pártállami rendszer a megmagyarázhatatlan jelenségeket, összekapcsolva azokat az állambiztonság megszokott ellenségképeivel.
Az újonnan feltárt dokumentumok emlékeztetnek bennünket a múlt rendszer totális megfigyelési igényére, amely az élet minden területére – még az égboltra is – kiterjedt. A történelmi emlékezet ezen különleges szegmense most már a kutatók és az érdeklődők számára is hozzáférhető.
