A Kincsvadászok legutóbbi adásában egy Vaszary János-festmény került a szakértők elé. A tengerparti jelenet első pillantásra hitelesnek tűnt, a színek pompásak, az ecsetkezelés magabiztos. Csak egy apró részlet árulkodott: a strandon bikiniben napozó hölgyek. Kelen Anna művészettörténész azonnal felismerte a problémát – abban az időben, amikor Vaszary élt és alkotott, még nem létezett bikini.
Ez a történet jól mutatja, mennyire fontos a kulturális műveltség a szakmában. Nem elég ismerni a festészet technikáját, a stílusokat és az ecsetvonásokat. Tudni kell, hogyan éltek az emberek egy adott korban, mit viseltek, milyen épületek álltak. Egy másik esetben a budai Várat ábrázolták a háború utáni romjaiban – olyan időszakban, amikor a művész már rég nem alkothatott. A hamisítók ügyesek, de a valódi tudás mindig leleplezi őket. A művészettörténet nem csak képeket tanulmányoz, hanem életeket, korokat, emberi történeteket is.
Kelen Anna édesanyjától, Virág Judittól örökölte a szakma szeretetét. Együtt dolgoznak már tizenöt éve, és egy különleges tárgy köti össze munkájukat. Az árverési kalapács, amellyel Anna a liciteket vezeti, több mint negyven éve szolgálja a magyar aukciók világát. Ezzel az eszközzel ütötték le a rekordot jelentő Csontváry-festményt is, négyszázhatvan millió forintért. A kalapács nem pusztán szerszám – családi ereklye, amely generációkon átívelő tudást és hivatástudatot testesít meg.
Anna bevallása szerint introvertált alkat, mégis szívesen szerepel a Kincsvadászokban. A műsor lehetőséget ad neki, hogy közelebb hozza a művészetet az emberekhez. Fontos számára az átadott tudás, nem a birtoklás. Soha nem akart „elhappolni” egy-egy tárgyat a kereskedők elől, bár nap mint nap különleges alkotásokkal találkozik.
A művészettörténet így válik élő hagyománnyá: amikor a múlt ismerete megvéd bennünket a hamistól, amikor a tudás generációról generációra öröklődik. A bikinis nők a Vaszary-képen nemcsak hamisítványt leleplező részlet – emlékeztető, hogy kultúránk ismerete mindennapi felelősség.
