A brüsszeli Studio Brussel műsorvezetői január végén Szűz Mária és a kis Jézus szobrát verték szét közszolgálati adásban. A „dühszoba” jelenetében számítógép-monitorok és edények mellett katolikus szimbólumokat is összetörtek, majd elégedetten állapították meg: „jó érzés” volt. Amikor az EWTN katolikus csatorna ír újságírója szembesítette őket, kiderült: iszlám jelképekkel soha nem tennék ugyanezt, mert az „veszélyes” és „nem helyénvaló” lenne.
Sam De Bruyn ügyvezető producer védelmében hangoztatta: Belgiumban az emberek már nem vallásosak, a stúdió hallgatói pedig végképp nem azok. A szétvert szobrok amúgy is töröttek voltak. Meglepő őszinteséggel tette hozzá: másik országban óvatosabb lett volna. Eva De Roo műsorvezető pedig kifejtette: iszlám szimbólumokkal azért nem játszhatnak, mert sok muszlim él Belgiumban. A keresztény jelenlétet ugyanakkor nem tekintik akadálynak. Saját keresztény hátterük „önkritikát” tesz lehetővé, érveltek.
Az incidens mély igazságot tár fel európai kultúránk állapotáról. Nem egyszerűen ízléstelenségről van szó, hanem arról a szellemi önfeladásról, amely egész kontinensünket jellemzi. A keresztény örökség iránti tisztelet hiánya nem merészség vagy felvilágosultság. Gyávaság és szellemi tájékozatlanság. Aki saját hagyományát megveti, az idegenekét pedig feltétlen tisztelettel övezi, az elvesztette kulturális önbecsülését. Ez a kettős mérce nem toleranciát, hanem értékzavart jelez.
Különösen fájdalmas, hogy közszolgálati televízió engedte meg mindezt, adófizetői pénzből, akik között számtalan keresztény él. A VRT későbbi bocsánatkérése üres gesztus maradt. Yasmine Van der Borght szóvivő „alábecsültnek” nevezte a vallási szimbólumok érzékenységét. De vajon tényleg nem tudták? Vagy egyszerűen csak a kereszténységet tartják veszélytelennek, megvetésre méltónak, kulturális ballasztnak? Cieltje Van Achter médiaügyi miniszter szerint minden vallásnak tűrnie kell a gúnyt. Csakhogy amikor iszlámról van szó, a gúny hirtelen „veszélyessé” válik.
A kereszténység Európa lelkét formálta évszázadokon át. Katedrálisok, festmények, zene, irodalom, erkölcsi rendszer. Mindaz, ami kultúránkat naggyá tette, keresztény alapokra épült. Amikor Szűz Mária szobrát kalapáccsal verik szét szórakozásból, nemcsak egy tárgyat rombolnak. Hanem azt az öröklött tiszteletet, amely generációkat kötött össze. Azt az érzékenységet, amely a szentet megkülönböztette a profántól. Azt a szellemi köteléket, amely közösséget teremtett.
Flynn újságíró joggal emelte ki a képmutatást: az egyenlőségi szervezetek, akik más vallások védelme érdekében azonnal felszólalnak, most hallgattak. Ez a csend beszédes. Nyugat-Európában a kereszténység gúnyolása szabadság, más vallások tisztelete pedig kötelező tolerancia. Ez az asszimetrikus viszony nem véletlenszerű. Következménye annak a kulturális öngyűlöletnek, amely elitjeinket jellemzi. Annak a meggyőződésnek, hogy saját hagyományunk meghaladott, elavult, sőt káros.
Az európai kultúra jövője múlik azon, képesek leszünk-e újra tisztelni örökségünket. A kereszténység nem csupán vallás, hanem civilizációs alap. Szűz Mária szobra nem díszítőelem, hanem jelkép: anya, védelmezo, az élet tiszteletének megtestesítője. Amikor szétverik közszolgálati műsorban, akkor generációk munkáját gúnyolják. Akkor a szépség, szent és tisztelet eszméjét teszik nevetségessé. Magyarország számára világos üzenet: vigyázzunk hagyományainkra, amíg nem késő.
