A Móricz Zsigmond körtéri Angelika kávéház falai között utoljára csörrennek össze a kávéscsészék ezen a hétvégén. A két évtizede működő, irodalmi esteknek és közösségi találkozóknak otthont adó intézmény váratlanul jelentette be végleges bezárását. Lélektani pillanat ez a környék lakói számára, akik nemzedékek óta itt kezdték napjaikat, találkoztak barátaikkal, vagy éppen itt írták első verseiket.
„A kávéház több mint üzlet, inkább szellemi műhely és családi találkozóhely volt” – mondja Ferenczi Katalin, a hely alapító tulajdonosa, miközben a régi törzsvendégek személyre szabott csészéit rendezgeti az utolsó hétvégére. Az Angelika bezárása mélyebb társadalmi változásokra mutat rá: a nagyvárosi kávéházi kultúra átalakulására, a közösségi terek megváltozó szerepére és az új generáció eltérő igényeire. A Magyar Kávéházak Szövetségének adatai szerint az elmúlt öt évben a hagyományos kávéházak száma harmadával csökkent, míg a gyorsabb kiszolgálást nyújtó, kevesebb személyes interakciót igénylő helyek népszerűsége nőtt.
A kávéházak mindig is többet jelentettek puszta vendéglátóhelynél a magyar kultúrában. A Nyugat nemzedéke, Karinthy, Kosztolányi, Ady számára a kávéház volt az irodalmi és közéleti diskurzus központja. Az Angelikában ezt a hagyományt folytatták a kéthetente megrendezett felolvasóestek és zenei programok. „A fiatal írók első közönségükkel itt találkozhattak, sokszor itt született meg a biztatás, ami pályájukon elindította őket” – emlékezik Tarjányi Péter irodalomtörténész, aki az Angelika irodalmi estjeinek állandó moderátora volt.
Az Angelika bezárása nem egyedi eset, hanem egy mélyebb kulturális átalakulás jele. Ahogy a találkozások egyre inkább a virtuális térbe helyeződnek, a lassú beszélgetésre, gondolatcserére épülő közösségi terek átalakulnak. Mégsem a vég ez, hanem átmenet – hiszen a közös kávézás kultúrája évszázadok óta formálódik, alkalmazkodik a változó időkhöz, miközben megőrzi lényegét: az emberi kapcsolatok ápolását egy csésze fekete mellett.
