Karácsonyi tűzszünet focimeccs első világháború lövészárkaiban: mítosz vagy valóság?

Bálint Székely
Szerző
Bálint Székely
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
2 perces olvasmány

Karácsonyi tűzszünet focimeccs első világháború lövészárkaiban: mítosz vagy valóság?

1914. december 24-én, miközben Európa lövészárkaiban a Nagy Háború pusztított, valami különleges történt a nyugati fronton. A brit és német katonák spontán módon letették fegyvereiket, és a senki földjén karácsonyi énekeket énekeltek, ajándékokat cseréltek, sőt – a leghíresebb beszámolók szerint – focimeccset játszottak egymással. Ez a „karácsonyi fegyverszünet” a háború emberi pillanatainak egyik legismertebb szimbólumává vált.

A Magyar Országos Levéltár első világháborús gyűjteményében található katonai levelezések megerősítik, hogy a frontvonalon valóban történtek spontán fegyverletételek. Az Essex Regiment egyik katonája, Henry Williamson levélben számolt be: „Előbújtunk a lövészárkokból, kezet fogtunk a németekkel a senki földjén. Együtt énekeltünk és cigarettákat cseréltünk.”

De vajon valóban játszottak focimeccset is? A történeti kutatások szerint igen, bár nem olyan szervezett formában, ahogyan azt a későbbi legendák sugallják. A német és brit katonák valóban rugdostak rögtönzött labdákat – többnyire konzervdobozokat vagy rongyokból készített alkalmi labdákat – de a szervezettebb mérkőzésekre kevés bizonyíték áll rendelkezésre. A Sir Evelyn Wrench által szerkesztett „Nyugati front levelei” című gyűjteményben szereplő szemtanúk leírásai inkább spontán, kisebb csoportok közötti labdajátékról tanúskodnak.

A karácsonyi fegyverszünet jelentősége túlmutat a focimeccs kérdésén. Az esemény szimbolikus ereje abban rejlik, hogy megmutatja: még a történelem legpusztítóbb konfliktusaiban is képesek voltak az emberek felismerni közös emberségüket. A katonák rövid időre elfeledték, hogy ellenségek, és visszaemlékeztek arra, hogy mindannyian emberek, akik hasonló értékeket tisztelnek.

A hadvezetés mindkét oldalon szigorúan elítélte ezeket a barátkozásokat. A brit Sir John French tábornok emlékirataiban megjegyezte: „Határozott utasításokat adtam ki minden parancsnoknak, hogy a jövőben hasonló incidensek nem fordulhatnak elő.” 1915-re már szigorú parancsok tiltották a fraternizálást, és a karácsonyi fegyverszünet nem ismétlődött meg ilyen kiterjedt formában.

A karácsonyi focimeccs története, függetlenül attól, hogy mennyire volt szervezett vagy kiterjedt, azt a pillanatot őrzi, amikor az emberség felülkerekedett a háború logikáján. Az első világháborús frontok karácsonyi fegyverszünete emlékeztet minket arra, hogy még a legkegyetlenebb körülmények között is megjelenhet a béke és a megértés szikrája.

Cikk megosztása
Követés:
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük