A Szent István téri karácsonyi vásárban idén először nyílt külön pavilon a cukorbetegséggel élők számára. A „Édes Ünnep Cukor Nélkül” standon Kovács Mária dietetikus kínálja azokat a hagyományos magyar karácsonyi fogásokat, melyeket a modern táplálkozástudomány elvei szerint alakított át. „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása,” idézi Mária Gustav Mahler szavait, miközben tönkölylisztes bejglit szeletel.
Az ünnepek alatt különösen nehéz feladat előtt állnak a cukorbetegséggel élők és családjaik. Hogyan őrizzük meg nagymamáink receptjeinek lelkét úgy, hogy közben az egészségünket is védjük? A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által végzett legfrissebb felmérés szerint a hazai cukorbetegek 78%-a küzd az ünnepi időszakban étrendje betartásával. Dr. Nagy János diabetológus szerint azonban nincs szükség teljes lemondásra: „A hagyományos karácsonyi ételek többsége átalakítható a modern táplálkozási igényeknek megfelelően, a kulcs a minőségi alapanyagokban és a mértékletességben rejlik.”
A Hagyományok Háza és a Magyar Diabétesz Társaság közös kezdeményezése idén tíz olyan alapanyagot emel ki, amelyek segítségével az ünnepi menü mind a kulturális örökség, mind az egészség szempontjából értékessé válhat. Az ősi magyar konyhában már jelen lévő hajdina, köles és cékla ma újra felfedezett kincsek, melyekre építve a karácsonyi menü egyszerre lehet hagyománytisztelő és korszerű.
„A cukorbetegség diagnózisa után azt hittem, soha többé nem ehetek bejglit,” mondja Tóth Jánosné, aki három éve él 2-es típusú diabétesszel. „Ma már tudom, hogy nem az ételektől kell elbúcsúzni, hanem új módon kell rájuk tekinteni. A hétvégi családi összejöveteleink ugyanolyan meghittek, csak a sütemények összetevői változtak.”
A hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem élő gyakorlat, amely képes alkalmazkodni és megújulni. Ahogy az adventi gyertyák fénye évszázadok óta ugyanazt jelképezi, úgy a karácsonyi asztal közösségteremtő ereje is változatlan marad – még ha a halászlében xilitet használunk is a cukor helyett.
