A Szent Család asztalánál nem válogatunk – tartotta a régi mondás. De mit tegyünk, ha modern kori „érzékenységeink” mégis válogatásra kényszerítenek bennünket? Idén karácsonykor nem kell lemondanunk hagyományos ízekről, még ha glutén-, laktóz- vagy cukormentes étrendet követünk is. Nagy Zsófia táplálkozási szakértő műhelyében jártam, ahol ötvözi a magyar ünnepi hagyományokat a modern diétás igényekkel.
„A karácsony lelke nem az összetevőkben, hanem a közös készülődésben és az együtt elköltött vacsorában rejlik,” mondja Zsófia, miközben egy illatos, omlós mézeskalácsot vesz ki a sütőből. Titka: a hagyományos búzaliszt helyett hajdinalisztet és mandulalisztet kever, a cukrot pedig datolyapasztával helyettesíti. A régi családi recepteket nem elvetni kell, hanem újragondolni – vallja. Ez a szemlélet tükröződik az általa vezetett adventi sütőkurzusokon is, ahol nagymamák és unokák együtt tanulják az új technikákat.
A diószórású bejgli laktózmentes változata különösen meglepett: kókusztejszínnel készült a töltelék, míg a tészta rizslisztből és tápióka keményítőből állt össze. „A gluténmentes tésztát hosszabb ideig kell pihentetni, hogy elérjük azt a rugalmasságot, amit a búzaglutén adna” – osztja meg szakmai fortélyát. Megkóstolva nem is hinném, hogy valamiről le kellene mondanom – a diós töltelék gazdag íze tökéletesen harmonizál a könnyű tésztával.
Az egri Kovács család asztalánál három generáció ül, mindegyikben akad valamilyen ételérzékenységgel küzdő családtag. Mégis ugyanazt eszik mindenki. „A halászlé kölesliszttel sűrítve, a töltött káposzta rizstejszínnel készítve, a szalagos fánk mandulalisztből – senki sem érzi, hogy valamiről lemondana,” meséli Kovácsné Eszter, aki hat éve alakította át a családi recepteket.
A hagyomány és az egészség nem egymást kizáró fogalmak. Változó világunkban épp az ilyen adaptációk őrzik meg legmélyebb kulturális hagyományainkat – nem a receptek betűje, hanem a közösségi étkezés szelleme által. A karácsonyi asztal így lehet ismét a befogadás és az együttlét helye, ahol mindenki talál magának való falatot.
