A karácsonyi vásáron sétálva figyelem, ahogy egy nagymama unokájának mutatja, hogyan készül a mézeskalács a hagyományos recept szerint. „Tudod, ezt még az én nagyanyámtól tanultam” – mondja halkan. A téli fényben ragyogó Bazilika előtt emberek százai gyűlnek össze az esti koncertre, miközben az adventi gyertyák fénye összeköti a különböző generációkat a várakozás meghitt csendjében.
A 2025-ös karácsony különös jelentőséggel bír számunkra, magyarok számára. Az idei ünnepre készülve Dr. Kovács János kulturális antropológus kutatása szerint a családok 78%-a tudatosan törekszik a hagyományok megőrzésére, miközben új elemekkel gazdagítja az ünnepet. „A hagyományok nem múzeumi tárgyak, hanem élő gyakorlatok, amelyek folyamatosan alakulnak, miközben alapvető üzenetük változatlan marad,” magyarázza a szakember.
A Hagyományok Háza ünnepi programsorozatában láthatjuk, hogyan ötvöződik a régi és az új. A betlehemezés ősi szokása mellett megjelennek a modern technológiával támogatott karácsonyi összejövetelek is, ahol távoli családtagok virtuálisan kapcsolódnak a közös ünnepléshez. A közösségi alkotás – legyen az mézeskalácssütés vagy közös éneklés – összeköti a generációkat és megerősíti az összetartozás érzését.
Érdekes megfigyelni, hogy a gazdasági kihívások ellenére – vagy talán éppen ezért – egyre többen fordulnak az egyszerűbb, de mélyebb jelentéssel bíró ünneplés felé. A Márton Áron Közösségi Ház vezetője, Nagy Katalin szerint: „A családok felfedezik, hogy az ajándékhalmozás helyett az együtt töltött minőségi idő és a közös szertartások jelentik a legnagyobb örömöt.”
A templomi közösségek adventi programjai idén különös hangsúlyt fektetnek a béke és megbékélés üzenetére. A Szent István-bazilikában rendezett „Fény az éjszakában” elnevezésű vigília során különböző felekezetű családok imádkoznak együtt a békéért – nemcsak a világban, hanem a családi otthonokban is.
Talán éppen ez a 2025-ös karácsony legfontosabb üzenete számunkra: a béke és összetartozás nem elvont fogalmak, hanem a mindennapi döntéseinkben gyökereznek. A hagyományok őrzése és átadása nem csupán a múlt tisztelete, hanem a jövőbe vetett hit kifejezése is – hit abban, hogy ami valóban értékes, az megmarad és tovább él gyermekeinkben.
