Az ünnepek elmúltával: a lélek csendes visszatérése a hétköznapokba
A karácsonyi fények kihunytak, a családtagok hazautaztak, és a lakásban szokatlan csend honol. Idén különösen sokan számolnak be erről a különös, ünnepek utáni ürességről. Tóth Katalin pszichológus szerint nem véletlen: „A 2025-ös év végi ünnepkör különösen intenzív volt, az emberek a járvány utáni időszakban még inkább vágytak a közösségi élményekre, ami most hirtelen véget ért.”
Ez a jelenség, amit szakemberek „post-holiday blues”-nak, vagy magyarul ünnepek utáni lehangoltságnak neveznek, természetes része az ünnepi ciklusnak. A budapesti Szent László plébánia közösségében Kovács atya adventi lelkigyakorlatán már felkészítette a híveket erre az átmenetre. „Az ünnep nem csak az örömről szól, hanem a visszatérés méltóságáról is” – fogalmazott. A hagyományainkban ez a vízkereszt utáni időszak mindig is a befelé fordulás, a csend és az elmélyülés ideje volt.
A néprajzkutató Molnár Erzsébet szerint őseink is ismerték ezt az érzést. A falusi közösségekben a karácsonyi időszak után kezdődtek a fonók, a közös munkák, amelyek új ritmust adtak a mindennapoknak. Ma azonban sokszor magányosan éljük meg ezt az átmenetet. A Hagyományok Háza idei programjában ezért tudatosan építettek be januári közösségi eseményeket, amelyek segítenek áthidalni ezt az időszakot.
Mit tehetünk tehát az ünnepek utáni lehangoltság ellen? Érdemes új célokat kitűzni, de nem szükséges azonnal nagy fogadalmakat tenni. A téli séták, egy jó könyv, vagy egyszerűen az otthon rendbetétele is segíthet. A családi hagyományokból meríthetünk: nagyanyáink ilyenkor kezdték el tervezni a tavaszi munkákat, kerteket, miközben a téli esték nyugalmát is megbecsülték.
Az ünnep valódi ajándékai nem tűnnek el január elején. Ahogy Esterházy Péter írta: „A karácsony nem pont, hanem kettőspont: nem lezár, hanem megnyit valamit.” Talán éppen ez a csendesebb időszak ad lehetőséget arra, hogy az ünnep igazi ajándékait – a találkozásokat, a közös emlékeket, a szeretet gesztusait – elraktározzuk a lelkünkben, hogy aztán a hétköznapok során is táplálkozhassunk belőlük.
