A Szent István-bazilika harangjai különös erővel szólnak december 26-án, amikor a keresztény világ Szent István vértanú ünnepét tartja. A Roráte misék utolsó gyertyái már kihunytak, a családok otthonaiban azonban még ott lebeg a fenyőillat, a mézeskalács és a bejgli zamata. Karácsony második napja, vagy ahogy sokfelé nevezik, „István-nap”, egyszerre hordozza az ünnep folytatását és a hagyományok továbbélését a mai magyar társadalomban.
„Az ünnepek ritmusában mindig ott rejtőzik közösségeink lelke,” mondja Kovács Márta néprajzkutató, aki évtizedek óta vizsgálja a magyar ünnepi szokások átalakulását. „December 26-a különlegessége abban rejlik, hogy miközben az első nap befelé forduló, családi jellege után most kitárulnak az ajtók – régen ilyenkor indultak az István-napi köszöntők, a regölések.”
A Kárpát-medencében élő magyarság körében ez a nap hagyományosan a vendégjárás, a rokonlátogatás ideje. A modern életritmus változásai ellenére is megfigyelhető, hogy sok család őrzi ezt a szokást. A Budapesttől alig harminc kilométerre fekvő Zsámbékon például évek óta újraélesztették a „regölést”, ahol fiatal fiúk csoportjai járják a falut, jókívánságokat énekelve az István nevű házigazdáknak. A közösségi médiában megosztott videók mutatják, hogy 2024-ben már több mint húsz fiatal vett részt ebben a hagyományőrző kezdeményezésben.
Az ünnep egyházi jellege is erőteljes maradt. Szent István, az első keresztény vértanú emléknapja különös jelentőséggel bír a keresztény közösségekben. A legtöbb templomban ünnepi szentmisét tartanak, amelyen a mártíromság és a hit melletti tanúságtétel fontosságáról elmélkednek. „István története azt tanítja nekünk, hogy a hitünk melletti kiállás ma is alapvető érték,” hangsúlyozta Tóth Tamás plébános a tavalyi szentbeszédében.
A karácsony második napjához kötődő néphagyományok között találjuk az időjóslást is. „Ha István napján esik, enyhe lesz a tél”, tartja a mondás, amelyet ma is idéznek a meteorológiai előrejelzéseket figyelő gazdálkodók. Ez a hiedelem mutatja, mennyire összefonódott elődeink életében a természet megfigyelése és a vallásos ünnepek rendje.
Az ünnep jelentősége túlmutat a kalendárium egy napján – a hagyományok továbbélését, a közösségek önmegújító képességét jelképezi. Miközben a modern világ sebessége és információáradata gyakran elmossa az ünnepek határait, a karácsony második napja emlékeztet bennünket a folytonosság erejére, az értékek továbbadásának fontosságára és arra, hogy az ősi szokások új formákban is képesek táplálni közösségeink identitását.
