November 17-én, 92 éves korában elhunyt Kálmán Yvonne, Kálmán Imre zeneszerző egyetlen gyermeke. Halálával lezárult egy fejezet a magyar zenei örökség történetében. Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrzött dokumentumok szerint Kálmán Yvonne élete utolsó évtizedeiben édesapja hagyatékának gondozását tekintette legfőbb feladatának, különös figyelmet fordítva a „Csárdáskirálynő” és a „Marica grófnő” kéziratos anyagaira.
Kálmán Imre, aki a monarchia idején született Siófokon 1882-ben, a XX. századi operett egyik legnagyobb alakjává vált. Műveit a világ minden táján játszották, dallamai a magyar zenei identitás szerves részévé váltak. Lánya, Yvonne 1933-ban született Bécsben, és bár élete nagy részét külföldön töltötte, mindvégig ápolta magyar gyökereit. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének feljegyzései szerint rendszeresen látogatott Magyarországra, hogy édesapja szülőföldjével való kapcsolatát fenntartsa.
Kálmán Yvonne munkássága révén számos, korábban ismeretlen dokumentum került elő az emigrációs évekből. Gombos László zenetörténész a „Monarchia zenei öröksége a Kárpát-medencében” című 2018-as tanulmányában kiemeli: „Kálmán Yvonne nélkül apja művészetének számos aspektusa homályban maradt volna, különösen azok a kompozíciós technikák, amelyekkel a magyar népzenei motívumokat a bécsi operett hagyományaiba integrálta.”
A Zeneakadémia Kálmán Imre-archívumában található levelezés tanúsága szerint Yvonne életében többször szembesült azzal a dilemmával, hogyan őrizze meg édesapja örökségét úgy, hogy az se a piaci érdekeknek, se a különböző politikai rendszerek ideológiai elvárásainak ne legyen kiszolgáltatva. Különösen a hidegháború éveiben volt nehéz feladata, amikor a vasfüggöny mindkét oldalán igyekeztek kisajátítani Kálmán Imre életművét.
Halálával bizonytalanná vált a hagyaték további sorsa. A Hagyományok Háza közleménye szerint a következő hónapokban dől el, mely intézmények vehetik át a még magántulajdonban lévő kéziratok, levelek és személyes tárgyak gondozását. A magyar kulturális diplomácia egyik legfontosabb feladata lesz biztosítani, hogy ez az örökség megfelelő helyre kerüljön, ahol tovább szolgálhatja a magyar zenei emlékezet gazdagítását.
Kálmán Yvonne távozásával nemcsak egy családi leszármazott, hanem egy korszak hiteles tanúja és krónikása is eltávozott. Munkássága arra figyelmeztet bennünket, hogy kulturális örökségünk megőrzése folyamatos, generációkon átívelő feladat, amelyben az egyéni elkötelezettség ugyanolyan fontos, mint az intézményi háttér.
