A Nemzeti Színház előcsarnokában gyülekeztek a magyar színjátszás nagyjai egy különleges megemlékezésre, amelyen Kálloy Molnár Péter utolsó kívánsága teljesült. A tavaly ősszel elhunyt színművész végakaratában azt kérte, hogy hamvait szétszórják a Balaton fölött, miközben barátai előadják kedvenc verseit és dalait. Gáspár András, a művész régi barátja és pályatársa elmondta: „Péter mindig azt vallotta, hogy a színház és a Balaton volt az ő két temploma, ott érezte magát közel Istenhez.”
A megemlékezés előtt a család és a közeli barátok a tó partján gyűltek össze, ahol Jordán Tamás felolvasta Kálloy Molnár saját verseit, majd a Katona József Színház művészei előadták Radnóti, Petőfi és József Attila költeményeit, amelyek végigkísérték a színész életét. A Balatonon egy vitorlás fedélzetéről szórták hamvait a vízbe, miközben Csík János és zenekara játszotta a művész kedvenc népdalait. „Péter úgy szerette a Balatont, ahogy csak egy magyar ember szeretheti őseinek földjét és vizeit,” emlékezett vissza Alföldi Róbert, aki a Nemzeti Színházban rendezett emlékkiállítást is megnyitotta.
A színházi megemlékezésen bemutatták Kálloy Molnár életművét bemutató kisfilmet, amelyben pályatársai idézték fel közös munkájukat. Eszenyi Enikő elárulta, hogy a művész utolsó napjaiban is tele volt tervekkel: „Amikor utoljára beszéltünk, azt mondta, szeretne még egyszer eljátszani egy Csehov-darabot, és készült egy egyszemélyes előadásra Márai írásaiból.” Jordán Tamás hozzátette: „Péter a magyar kulturális örökség őrzője volt, aki értette és érezte a szavak súlyát, a hagyományok jelentőségét.”
Az emlékezés során kiállították Kálloy Molnár személyes tárgyait is: kézzel írt verseit, vázlatfüzeteit, és a balatoni nyaralójában készült festményeit. Ezek a művek betekintést engednek abba a kevésbé ismert oldalába, amelyet csak közeli barátai ismertek. „Számára a művészet nem csupán hivatás volt, hanem az önkifejezés és az önazonosság megélésének eszköze,” mondta Udvaros Dorottya, aki több darabban is játszott együtt a színésszel.
Az ünnepi megemlékezésen részt vett Kálloy Molnár felesége és két gyermeke is, akik köszönetet mondtak a barátoknak és pályatársaknak, hogy méltó módon teljesítették a művész utolsó kívánságát. „Péter hitt abban, hogy a művészet és a természet összeköti az embert az örökkévalósággal. Most már mindkettőben otthonra lelt,” fogalmazott a család közleménye, miközben a teremben felcsendült Kálloy Molnár kedvenc dala, a „Tavaszi szél vizet áraszt”.
