Kálloy Molnár Péter temetése 2025: képek a búcsúztatásról

Márton Farkas
Szerző
Márton Farkas
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
2 perces olvasmány

A Farkasréti temető csendjét ma csak a halk zokogás törte meg, amikor a magyar színház- és filmművészet megannyi jeles képviselője gyűlt össze, hogy végső búcsút vegyen Kálloy Molnár Pétertől. A decemberi fagyos levegőben leheletfelhők kísérték a gyászolók szavait, miközben a színművész koporsóját körülállták mindazok, akiknek életében fontos szerepet játszott az elhunyt művész.

Az égiek is gyászolni látszottak: szürke felhők alatt zajlott a szertartás, melyen családtagok, barátok, kollégák és tisztelők százai vettek részt. A Katona József Színház társulatának tagjai fekete szalagot viseltek, emlékeztetve arra a pótolhatatlan űrre, amit a színész távozása hagyott a magyar kulturális életben. „Péter nem csupán rendkívüli tehetség volt, hanem olyan ember, aki mindannyiunkat emlékeztetett a művészet és az emberi kapcsolatok szentségére” – emlékezett megrendülten Alföldi Róbert, aki több darabban is játszott együtt az elhunyttal.

A temetésen felcsendültek azok a dalok is, amelyeket Kálloy Molnár maga énekelt egykor. Zenésztársai a Vodku együttesből megható tiszteletadásként előadták legismertebb dalaikat, miközben a gyászoló tömeg némán hallgatta a művész hangjának utolsó visszhangját. Egykori tanítványai a Színház- és Filmművészeti Egyetemről egy-egy szál fehér rózsával búcsúztak mesterüktől.

A család kérésére a sajtó tisztes távolságból követhette az eseményeket, tiszteletben tartva a gyász intimitását. A ravatalra helyezett fényképen Kálloy Molnár Péter jellegzetes, élettel teli mosolya ragyogott, mintha csak azt üzenné: a művészet és a humor ereje a halál felett is diadalmaskodik.

Mindannyian adósai vagyunk Péternek azért a számtalan pillanatért, amikor nevettetett, megríkatott vagy elgondolkodtatott bennünket” – fogalmazott búcsúbeszédében Jordán Tamás. „Az igazi művészek sosem halnak meg teljesen, hiszen alkotásaikban, a róluk őrzött emlékekben tovább élnek.”

A szertartás végeztével a gyászolók lassan szétoszlottak, de a színművész emlékét őrző gyertyák még órákig világítottak a sírnál, tanúságot téve arról, hogy Kálloy Molnár Péter fénye nem hunyt ki, csupán más formában világít tovább a magyar kultúra égboltján.

Cikk megosztása
Követés:
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük