A magyar színházművészet égboltján kialudt egy fényes csillag. Kálloy Molnár Péter, a sokoldalú színművész, akinek hangja és alakításai generációkon át formálták kulturális öntudatunkat, elhagyott bennünket. Utolsó napjairól közeli barátja, Harsányi Levente osztott meg megindító részleteket, melyek egyszerre nyújtanak betekintést egy művész búcsújába és emlékeztetnek az emberi kapcsolatok időtálló értékére.
„Péter még a kórházi ágyán is szerepet tanult,” mesélte könnyek között Harsányi. „Azt mondta, a színpad az ő temploma, és amíg csak teheti, szolgálni akarja a közönséget.” Ez a hivatástudat jellemezte pályafutásának minden pillanatát – a Katona József Színház deszkáitól kezdve a szinkronstúdiók magányán át a televíziós produkciókig. Művészetében mindig ott rejlett valami szentség, a pillanat megragadásának és megszentelésének képessége.
A színházművészetben megtestesülő hagyományőrzés és innováció kettőssége Kálloy munkásságának alapköve volt. Klasszikus szerepeiben ugyanúgy otthonosan mozgott, mint a modern darabokban, mindegyikbe belevitte azt a sajátos emberséget, amely csak az övé volt. Pályatársai szerint utolsó heteiben is a magyar nyelv szépségéről, a közönséggel való kapcsolat misztériumáról beszélt, amikor ereje engedte.
A Magyarországon átívelő gyász egyben rávilágít arra is, mennyire fontosak a közös kulturális élmények egy nemzet önértelmezésében. Molière-től Örkényig, a népi komédiáktól Shakespeare-ig – Kálloy alakításai kapcsot jelentettek múltunk és jelenünk között. Barátai szerint még a kórházban is arról beszélt, milyen tervei lennének a fiatal színészgenerációk tanítására, a színházi hagyományok átörökítésére.
A művészet nem pusztán szórakozás, hanem közösségformáló erő, a transzcendens megtapasztalásának egyik útja. Kálloy Molnár Péter művészi öröksége arra emlékeztet bennünket, hogy a kulturális hagyományok őrzése nem múzeumi tevékenység, hanem eleven, lélegző valóság, amely generációkon át formálja azt, ahogyan önmagunkra és egymásra tekintünk. Elvesztése fájdalmas űrt hagy, de példája inspirációt nyújt mindazoknak, akik a művészet és a közösség szolgálatát hivatásuknak tekintik.
