A múlt hétvégi Kossuth téri megemlékezés után szokatlan csend borult a közösségi médiára. Jeszenszky Zsolt újabb botránya ezúttal nem a megszokott médiazajt váltotta ki, hanem valamiféle kollektív töprengést. A közismert műsorvezető váratlan megnyilvánulása a hagyományos értékekről sokakat meglepett, különösen azokat, akik éveken át más hangnemben ismerték.
„Valamit elveszítettünk a rohanásban. Talán azt a képességünket, hogy meghallgassuk egymást és észrevegyük a körülöttünk lévő értékeket, amelyek összetartanak minket,” nyilatkozta Jeszenszky a helyszínen. Ez az egyszerű mondat azóta sokféle értelmezést kapott. A Hagyomány és Jövő Alapítvány szerint a műsorvezető szavai az elmélyülő társadalmi párbeszéd kezdetét jelenthetik, míg kritikusai szerint csak újabb szerepet próbál.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikációs szakértője, Dr. Kovács Mária szerint a jelenség mélyebb kérdéseket vet fel: „A közéleti személyiségek változásai tükrözhetik a társadalom lelkiállapotát is. A hitelesség nem feltétlenül a változatlanságban rejlik, hanem a valódi önreflexióban.” Mindeközben a közönség megosztott – a felmérések szerint a fiatalabb korosztály nyitottabban fogadja a fordulatot, míg az idősebbek szkeptikusabbak.
Érdemes figyelembe venni, hogy társadalmunk egyre inkább vágyik olyan közösségi terekre, ahol az értékek nem válnak azonnal politikai csatatérré. A Szent István Társulat legújabb kutatása szerint a magyarok 78%-a hiányolja a valódi párbeszédet a közéletből, függetlenül politikai hovatartozásuktól.
Jeszenszky esete talán arra emlékeztet bennünket, hogy a valóság nem fekete-fehér, hanem ezer darabra tört tükör, amelyben mindannyian keressük önmagunkat és közösségünket. A hagyomány nem csupán múltba révedés, hanem olyan alap, amelyre építkezhetünk a jövőben. Akár őszinte ez a változás, akár nem, lehetőséget kínál arra, hogy újragondoljuk, miként beszélgetünk egymással értékeinkről a 21. századi Magyarországon.
