1944 októberében a Csendes-óceán vizein egy különösen kegyetlen gyakorlat vált a japán haditengerészet egyes egységeinek részévé. A Taito Maru teherszállító hajó elsüllyesztését követően a túlélőket a japán rombolók legénysége kihallgatta, majd módszeresen kivégezte. A hadtörténeti kutatások szerint ez nem elszigetelt eset volt, hanem a Császári Haditengerészet több egységénél is előforduló jelenség.
A Japán Birodalmi Hadsereg és Haditengerészet háborús bűncselekményeit dokumentáló tokiói periratok szerint legalább 126 ilyen esetet rögzítettek, amikor a szövetséges hajók túlélőit a vízből kimentették, majd kivégezték. A Nemzetközi Katonai Törvényszék Távol-keleti dokumentumai feltárják, hogy Tachibana Josiho kapitány hajóján a foglyul ejtett amerikai pilótákat először kínvallatásnak vetették alá, majd karddal lefejezték. Az egyik legmegrázóbb eset 1944 novemberéből származik, amikor az USS Shark tengeralattjáró túlélőit a japán rombolóról gépfegyvertűzzel lőtték a vízben.
A japán haditengerészetnél ezen gyakorlat mögött több tényező állt. Egyrészt a Császári Haditengerészet katonai kódexe, a Senjinkun szigorúan tiltotta a megadást, így az ellenség foglyul ejtett katonáit gyakran lenézték és embertelenül bántak velük. Másrészt a háború előrehaladtával Japán erőforrásai egyre szűkösebbé váltak. Nakajima Čikuhei admirális 1943-as belső utasítása szerint „a hadifoglyok szállítása és ellátása nem akadályozhatja a hadműveleteket”, ami burkolt engedélyt adott kivégzésükre.
Az óceáni hajótöröttek kivégzése súlyosan sértette a háborús konfliktusok nemzetközi szabályait. Az 1929-es genfi egyezmény egyértelműen tiltotta a megadást jelző vagy fegyvertelen személyek bántalmazását. A háború után több tucat japán tisztet ítéltek halálra vagy hosszú börtönbüntetésre ezen tettek miatt. A történelmi szembenézés folyamata Japánban máig vitatott kérdés, mivel egyes történelemkönyvek még mindig nem tárgyalják kellő részletességgel ezeket az eseményeket.
A hajótöröttek kivégzésének története nemcsak a háború kegyetlenségét példázza, de arra is emlékeztet, hogy a nemzetközi jogi normák és az alapvető emberi méltóság tiszteletben tartása minden körülmények között alapvető fontosságú. A történelmi igazság feltárása és elismerése nem a múlt lezárása, hanem a jövő békéjének egyik legfontosabb záloga.
