November 7-én a Honvédelmi Minisztérium bejelentette az iskolai honvédelmi nevelés átfogó reformját, amely 2025 szeptemberétől lép életbe a Kárpát-medence magyarországi oktatási intézményeiben. A program gyökerei a két világháború közötti leventeképzésig nyúlnak vissza, amelynek dokumentációját a Magyar Országos Levéltár K-150 fondjában őrzik. Az új koncepció azonban jelentősen eltér ettől, hiszen a modern kihívásokra reflektál.
A tervezet szerint a felső tagozatos és középiskolai tantervbe heti egy órában épül be a honvédelmi ismeretek oktatása. Az Oktatási Hivatal által kiadott módszertani útmutató szerint ez nemcsak katonai alapismereteket, hanem katasztrófavédelmi, elsősegélynyújtási és civil védelmi képzést is magában foglal. „A honvédelmi nevelés célja nem a militarizálás, hanem az állampolgári felelősségtudat és a nemzeti ellenállóképesség fejlesztése válsághelyzetekben” – fogalmazott a minisztérium közleményében. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyagai alapján az 1921-1945 közötti leventeképzés elsődlegesen katonai előképzést jelentett, míg a mostani koncepció a pszichológiai ellenállóképességet és a kritikus infrastruktúra védelmét is hangsúlyozza.
A Kárpát-medence más országaiban élő magyar közösségek oktatási szakemberei megosztottak a kérdésben. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Neveléstudományi Karának felmérése szerint a szülők 62%-a támogatja a honvédelmi ismeretek bevezetését, de csak 31% ért egyet a kötelező jelleggel. Ezzel szemben a pedagógusok 47%-a aggályosnak tartja a tanterv túlterheltségét és a képzett oktatók hiányát.
Az iskolai honvédelmi nevelés hagyományai a magyar oktatástörténetben az 1868-as népoktatási törvényig vezethetők vissza, amikor is a testnevelés részeként jelent meg a „katonai rendgyakorlatok” oktatása. A kontinuitást és törést egyaránt mutató intézményi emlékezet arra figyelmeztet, hogy a honvédelmi nevelés sikerességét nem annak ideológiai tartalma, hanem gyakorlati hasznossága és társadalmi elfogadottsága határozza meg. A jelenlegi koncepció sikere azon múlik, képes-e ötvözni a történelmi hagyományokat a modern biztonságpolitikai kihívásokra adott releváns válaszokkal.
