1918-ban a spanyolnátha világjárvány közel 50 millió ember halálát okozta, míg a 2009-es H1N1 influenzajárvány legalább 150 ezer áldozatot követelt. E járványok történelmi tanulsága vezetett a Magyar Tudományos Akadémia Virológiai Kutatóintézetének legújabb áttörő felfedezéséhez, amely alapjaiban változtathatja meg az influenzavírus elleni védekezés módszereit.
Dr. Kovács Mária virológus és kutatócsoportja a Magyar Országos Levéltár járványtörténeti dokumentumainak tanulmányozása közben figyeltek fel olyan mintázatokra, amelyek a vírus terjedési mechanizmusának mélyebb megértéséhez vezettek. „A történelmi adatok és a legmodernebb molekuláris biológiai módszerek ötvözésével sikerült azonosítanunk egy eddig ismeretlen fehérjerégiót, amely kulcsszerepet játszik a vírus sejtbe jutásában,” nyilatkozta Dr. Kovács a Virológiai Szemlének.
A Szegedi Biológiai Kutatóközpont archívumaiban található, korábbi influenzavírus-törzsek genetikai adatait elemezve a kutatók felfedezték, hogy a vírus hemagglutinin fehérjéjének egy korábban jelentéktelennek vélt szakasza valójában alapvető fontosságú a gazdasejt receptoraihoz való kötődésben. Ez az új felismerés magyarázatot adhat arra, miért voltak bizonyos történelmi járványok különösen pusztítóak, míg mások viszonylag enyhék.
A felfedezés jelentősége túlmutat az elméleti virológián. A Kárpát-medence népességének történelmi járványokkal szembeni ellenállóképessége régóta foglalkoztatja a kutatókat, és most az archív vérmintákból nyert adatok alapján új következtetéseket vonhattak le arról, hogyan alakult ki a helyi populációk részleges immunitása bizonyos vírustörzsekkel szemben.
Az új mechanizmus ismerete lehetőséget teremt célzott antivirális szerek fejlesztésére, amelyek specifikusan blokkolhatják a vírus sejtbe jutását. A kutatócsoport által létrehozott háromdimenziós molekuláris modellek segítségével már folyamatban van olyan gyógyszerjelöltek azonosítása, amelyek e fehérjerégióhoz kötődve megakadályozhatják a fertőzést.
A történelmi járványok és a modern molekuláris virológia találkozása nemcsak tudományos szempontból jelentős, de emlékeztet bennünket arra is, hogy kulturális örökségünk és tudományos haladásunk elválaszthatatlanul összefonódik. A magyar virológia e jelentős eredménye méltó folytatása annak a tudományos hagyománynak, amely Szent-Györgyi Alberttől Karikó Katalinig ível.
