1847. július 1-jén Karl Ludwig Hencke német amatőr csillagász felfedezte a Hebe kisbolygót, ami mérföldkő volt a Naprendszer megismerésében. Hasonló jelentőségű esemény zajlik napjainkban, amikor a csillagászati megfigyelőhálózatok új, nem a mi rendszerünkből származó égitest érkezését jelezték. Az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) teleszkóprendszer 2025 novemberében azonosította a 3I/ATLAS 2025 jelzésű üstököst, amely a második bizonyítottan csillagközi eredetű objektum a Naprendszerünkben.
A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársai szerint az üstökös hyperbolikus pályán halad, sebessége és röppályája egyértelműen jelzi, hogy más csillagrendszerből érkezett. Az objektum megközelítőleg 40 km/s sebességgel halad, ami jelentősen meghaladja a Naprendszer szökési sebességét. A megfigyelések alapján a 3I/ATLAS átmérője körülbelül 200-300 méter, felszíne szokatlanul vörös színű, ami eltér a mi Naprendszerünkben található üstökösöktől.
A 2017-ben felfedezett Oumuamua után ez a második ismert csillagközi vándor, azonban az Oumuamuával ellentétben a 3I/ATLAS-nál megfigyelhető a gáz- és poranyag kibocsátása, ami egyértelműen üstökös jellegre utal. „Ez a felfedezés rendkívüli lehetőséget kínál, hogy tanulmányozhassunk egy másik csillagrendszerből származó anyagot, ami segíthet megérteni a világegyetem más részein zajló bolygóképződési folyamatokat,” nyilatkozta Dr. Kovács József, a Konkoly Thege Miklós Csillagvizsgáló kutatója.
A 3I/ATLAS 2025 tanulmányozása átformálhatja a Naprendszer és a csillagközi tér kapcsolatáról alkotott elképzeléseinket. A hazai csillagászati műszerek is bekapcsolódtak a megfigyelésekbe, ezzel hozzájárulva ahhoz a tudományos erőfeszítéshez, amely segít megérteni, milyen anyagok és objektumok vándorolnak a csillagrendszerek között. Az üstökös 2026 áprilisában éri el a Naphoz legközelebbi pontját, utána örökre elhagyja rendszerünket, de addig is kivételes ablakot nyit számunkra egy másik csillag környezetének megismeréséhez.
