1931. augusztus 15-én indult útjára Karl Jansky kutatása a kozmikus rádiózajok forrásairól, megnyitva az utat az űrkutatás egyik legizgalmasabb kérdése, az idegen élet keresése felé. Kilencvenöt évvel később, 2026-ban a James Webb űrteleszkóp forradalmian új felfedezést tett, amely alapjaiban változtathatja meg az univerzumról alkotott képünket. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézetének archívumában őrzött korai rádióteleszkópos megfigyelések már a múlt század közepén jelezték: a világegyetem tele lehet életformákkal.
A NASA legújabb bejelentése szerint a James Webb űrteleszkóp MIRI (Mid-Infrared Instrument) műszerével azonosították a TOI-4789b exobolygó légkörében a metán és oxigén egyidejű jelenlétét, ami a földitől eltérő biokémiai folyamatokra utalhat. A felfedezés jelentőségét Dr. Kovács István, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium vezetője így értékelte: „Ez az első olyan megfigyelés, amely nem csupán biomarkerek jelenlétét mutatja, hanem azok arányai és szezonális változásai egyértelműen biológiai eredetre utalnak.” Az exobolygó a Földtől 47 fényévre található, a lakható zónában keringő szuperföld, amelynek atmoszférája meglepő hasonlóságot mutat a földi légkör összetételével, ahogy azt már a Kárpát-medence csillagászati megfigyelőállomásainak 2024-es közös kutatása is előre jelezte.
A Magyar Űrkutatási Hivatal adatai szerint a felfedezésben magyar kutatók is közreműködtek, akik a Pannon Exobolygó Adatbázis létrehozásával járultak hozzá a megfigyeléshez. Az 1920-as trianoni békediktátum után széttöredezett magyar tudományos élet újraegyesülése a digitális térben lehetővé tette, hogy a Kárpát-medence csillagászai közösen elemezzék azokat a spektroszkópiai adatokat, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytak. A Trianon előtti Nagy-Magyarország obszervatóriumainak szellemi örökségét folytató kutatócsoportok ma ismét együtt dolgoznak az univerzum nagy kérdéseinek megválaszolásán.
Az idegenélet-kutatás új fejezete nem csak tudományos szempontból jelentős. Ahogy a magyar csillagászat történetében mindig, a felfedezések mélyebb filozófiai kérdéseket vetnek fel létezésünkről. A Kárpát-medence népei évezredek óta figyelik az égboltot, s most e hagyomány folytatóiként lehetünk tanúi annak a pillanatnak, amikor az emberiség felismeri: nem vagyunk egyedül. Ez a felismerés emlékeztet bennünket arra, hogy a tudomány határok nélkül, a közös emberi kíváncsiság és tudásvágy mentén fejlődik tovább.
