Az Urániában megtartott zártkörű vetítésen láthattuk először „A holnap markában” című filmet, amely Földes László, azaz Hobo életútját dolgozza fel. A találkozón a legendás blues-énekes és költő szokatlan őszinteséggel beszélt a filmről és saját életéről, miközben a közönség soraiban több generáció képviselői is helyet foglaltak.
„Sosem akartam, hogy filmet csináljanak rólam. Az ember életében vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen mutat meg másoknak,” – mondta Földes a vetítést követő beszélgetésen. „De végül beláttam, hogy nem rólam szól ez a történet, hanem arról a küldetésről, amit negyven éve hordozok.” A film különleges módon ábrázolja azt a művészi és emberi utat, amely során a Beatrice egykori énekeséből a magyar irodalom és blues kiemelkedő alakjává vált. A rendező, Koltay Gábor nem csupán a koncertek és színpadi pillanatok dokumentálására törekedett, hanem mélyebb réteget keresett – azt a belső vívódást, amely Hobo dalainak és verseinek is lényegét adja.
Különösen megható volt, amikor a film József Attila-estjeiről szóló részénél Földes elérzékenyült. „József Attila nélkül nem lennék az, aki vagyok. Ő tanított meg arra, hogy a legmélyebb személyesség hogyan válhat egyetemessé.” Ez a gondolat végigvonul a filmen is, amely bemutatja, hogyan találtak otthonra Hobo előadásában a nagy magyar költők művei, miközben saját dalai is költői magasságokba emelkedtek.
A közönség soraiban ülő fiatalok reakciója azt bizonyította, hogy Földes László művészete nem csupán a nosztalgia tárgya, hanem eleven és időszerű üzenetet közvetít ma is. Amikor a film végén felcsendült a „Középeurópai Hobo Blues”, a közönség állva tapsolt, fiatalok és idősebbek egyaránt.
„Nem emlékművet akartunk állítani, hanem továbbadni valamit, ami túlmutat az egyénen,” – fogalmazott a film kapcsán Földes. Ez a valami nem más, mint a szabadság szenvedélyes keresése és a megalkuvást nem ismerő igazmondás, amely Hobo pályájának minden szakaszát jellemezte, és amely a mai magyar kultúrában is nélkülözhetetlen érték maradt.
