1920-ban Hévíz már ismert gyógyfürdőhely volt, amikor Lóczy Lajos geológus először vetette fel a tóforrás barlangi eredetének lehetőségét. A Magyar Királyi Földtani Intézet akkori igazgatójának sejtését évtizedekig nem tudták igazolni. Most, a Balaton Múzeum levéltárában nemrég feltárt dokumentumok szerint Lóczy részletes térképvázlatokat készített a feltételezett barlangrendszerről, amelyek meglepő pontossággal előlegezték meg a 2025-ös kutatási eredményeket.
A hévízi tó forrásbarlangjának feltárása új fejezetet nyit a Kárpát-medence hidrogeológiai kutatásában. A Magyar Barlangtani Társaság és a Pannon Egyetem kutatócsoportja a legkorszerűbb szonártechnológiával térképezte fel a tó alatti járatrendszert. A Hévízi-tó Kutatási Alapítvány archívumában őrzött 1953-as búvárjelentésekkel összevetve a mostani eredményeket, kirajzolódik a barlang évtizedenkénti változása. A feltárt főág a Keszthelyi-hegység irányába húzódik, igazolva a terület tektonikai törésvonalairól szóló korábbi elméleteket. „A barlangrendszer feltárulása nem csupán tudományos eredmény, hanem a Kárpát-medence természeti örökségének egy rejtett kincse” – nyilatkozta Dr. Keszler Árpád főgeológus.
Az új feltárás fényében átértékelődik a tó gyógyhatásának eredete is. A barlang falain talált ásványi lerakódások elemzése azt mutatja, hogy a víz ásványi összetétele évezredek óta meglepően állandó. A Magyar Balneológiai Értesítő 1938-as évfolyamában közölt vizsgálatok és a most végzett mérések között alig mutatkozik eltérés, ami a gyógyvíz rendkívüli stabilitását bizonyítja. A kutatók radiokarbon vizsgálatokkal megállapították, hogy a barlangrendszer egyes részei legalább 15 ezer évesek, így a kárpáti régió legősibb folyamatosan aktív forrásrendszereinek egyikét képviselik.
A feltárás jelentősége túlmutat a tudományos érdekességen. A történeti források szerint már a rómaiak is ismerték a tó gyógyító erejét, amit most először sikerült összekapcsolni a barlangrendszer sajátos geológiai tulajdonságaival. Ez a felfedezés nemcsak Hévíz történelmi rangját erősíti a gyógyfürdők sorában, hanem új perspektívát nyit a Kárpát-medence hidrogeológiai örökségének megértésében. A kutatás folytatódik, miközben a szakemberek már dolgoznak a barlangi képződmények fokozott védelmét biztosító intézkedéseken.
A hévízi feltárás bizonyítja, hogy természeti örökségünk még számos titkot rejt. Ahogy Lóczy Lajos egykor megjegyezte naplójában: „A Kárpát-medence mélyén rejtőző vizek történetünk és jövőnk forrásai.” Ez a gondolat ma talán aktuálisabb, mint valaha.
