Az őszi szél leveleket sodor a sírok között, miközben egy idős asszony gondosan elrendezi az őszirózsákat nagyapja sírkövén a pesthidegkúti temetőben. Mellette egy fiatal család gyertyákat gyújt, a kisfiú kíváncsian figyeli a fellobbanó lángokat. Néhány órával később a temető fénypontok ezreitől ragyog. Ez a kép nemcsak magyar, hanem egyetemes emberi pillanat – a gyász és emlékezés különböző kultúrákon átívelő rítusa.
Míg nálunk a Halottak napja csendes, méltóságteljes megemlékezés, a világ más tájain színes ünnepségekké alakul. A mexikói Día de los Muertos során családok vidám lakomákat rendeznek a temetőkben, színes koponyákkal és a halottak kedvenc ételeivel díszített oltárokat emelnek. „Az ősök nem halnak meg igazán, amíg emlékezünk rájuk” – mondja María Gonzalez mexikóvárosi néprajzkutató. Az ünnep 2008 óta az UNESCO szellemi kulturális örökség része, jelezve egyetemes jelentőségét.
Kelet-Ázsiában az Obon fesztivál alatt a japánok papírlámpásokat úsztatnak a folyókon, hogy hazavezessék őseik lelkeit. Kínában a Qingming ünnepen családok tisztítják meg elődeik sírjait, papírpénzt és ajándékokat égetnek el, hogy azok a túlvilágon szolgálják szeretteiket. Fülöp-szigeteki közösségekben egész éjszakás virrasztásokat tartanak, történeteket mesélnek az elhunytakról, miközben közösen étkeznek.
A különböző formák ellenére minden kultúrában közös az emlékezés aktusa és a folytonosság megteremtése. Az ünnepek – legyen szó akár a csöndes gyertyagyújtásról vagy a vidám ünneplésről – mind ugyanazt a célt szolgálják: hidat építenek élők és holtak között, megőrzik a közös történeteket, és értelmet adnak az elmúlásnak. Ahogy a Katolikus Egyház is tanítja, a szentek közösségében összekapcsolódunk azokkal, akik már nincsenek közöttünk.
Családjaink és közösségeink erejét mutatja, ahogyan ezekben a napokban különleges módon megéljük a folytonosságot, amikor a nagyszülők megmutatják unokáiknak, hogyan emlékezzenek azokra, akiket soha nem ismerhettek. Ebben a körforgásban találunk vigaszt a mulandóság közepette, és felfedezzük, hogy kultúránk legmélyebb gyökerei az elmúlás elfogadásából és a szeretet megőrzéséből táplálkoznak.
