A Budai-hegyek aljában, egy csendes lakásban ma már nem a politikai fordulatok, hanem egy macska dönti el, mi marad a papíron. Gyurcsány Ferenc, aki évtizedekig a közélet viharos tengerén evezett, most íróasztalnál ül, és Krampusz névre hallgató cirmos társa időnként átsétál a billentyűzeten. Ez az apró, hétköznapi jelenet valamit elárul arról, hogyan lehet új életet kezdeni hatvan fölött. A volt miniszterelnök regényíróvá vált, és ebben a változásban több rejlik, mint puszta szakmai váltás.
„Előfordult, hogy kitörölt teljes bekezdéseket a kéziratból” – mesélte Gyurcsány a Blikknek macskájáról, aki a harmadik fejezetben bukkan fel legújabb krimijében. A menhelyről örökbe fogadott cica nemcsak házi kedvenc, hanem irodalmi karakter is. Dramaturgiai szerepet kap, és az író szerint állandó szereplője lesz a tervezett regényfolyamnak. Krampusz jelenléte az íróasztal körül, a könyveken heverésztben vagy éppen egy bekezdést véletlen törlő tappancsával valami lényegest mutat: az ember nem egyedül teljes. Még a magányosan alkotó író sem.
Gyurcsány két krimije már megjelent: az első még Kate Vargha álnéven, édesanyja leánykori nevével. A szerző hamar felfedte kilétét. A karácsonykor boltba került folytatást már saját neve alatt publikálta. Napi három-négy órát tölt írással, de elmondása szerint „24 órában folyamatosan ezen jár az eszem”. A szereplőkkel együtt él, velük álmodik, nem a politikával. Ez a teljes elmerülés régi emberi tapasztalat: a mesterség megszállottsága, az alkotás átszellemítő ereje. Amit a középkori kézművesek ismertek, azt az irodalom is megadhatja.
Volt feleségével, Dobrev Klárával csak a gyerekekről beszél, politikát barátaival sem tárgyal. „Én kértem ezt mindenkitől, amikor bejelentettem a visszavonulásom” – árulta el. Ebben az önkorlátozásban fegyelem és bölcsesség rejlik. A határ meghúzása, az új élet megvédése a régi szerepektől. Gyurcsány nem bánja a politikával töltött évtizedeket, de a zaklatott életmód nem hiányzik. Három-négy hónap alatt készül el egy regénnyel, de évente egynél többet nem érdemes írni.
Mit tanulhat egy közösség abból, hogy valaki hetvenen túl új életet kezd? Hogy a szerepek változnak, de az ember megmarad. Hogy alkotni, váltani, újrakezdeni sohasem késő. És talán azt is: a magány nem rettegett ellenség, hanem tér az önmegismeréshez. Krampusz, a menhelyről jött macska nemcsak törli a bekezdéseket. Emlékeztet: a legegyszerűbb társaságban is megtalálható a háziasság melege, ami nélkül még a legjobb történetek is hideggé válnak.
