Miklós nem egyszerűen zenét írt, hanem a magyar popkultúra nyelvét teremtette meg – mondta a Margit-szigeti megemlékezésen. Fenyő Miklós váratlan távozása nemcsak a zenei életet, de egész nemzetünk kulturális önképét érinti, hiszen dalaival generációk nőttek fel, s a Hungária és Roll-együttesek hangzásvilága immár elválaszthatatlan részévé vált annak, ahogyan önmagunkat magyarként elképzeljük.
A rock and roll magyarországi nagykövete csendes méltósággal búcsúzott el földi pályájától. Családja körében érte a vég, miután még előző nap is a készülő új dalain dolgozott. Ez a fáradhatatlan alkotókedv jellemezte egész életművét: a Made in Hungária és a Hotel Menthol olyan időszakban hozta el a rock and roll felszabadító erejét Magyarországra, amikor erre különösen nagy szüksége volt a társadalomnak. Ahogyan Szörényi Levente fogalmazott: Miklós akkor is hitt a zene örömében, amikor ez nem volt divatos.
Egykori rajongói, köztük számos mai ismert előadó és zeneszerző, közösségi oldalaikon osztották meg emlékeiket. A magyar zenei élet fiatalabb nemzedékei számára is példaértékű maradt az a kitartás és kreativitás, amellyel Fenyő a hazai könnyűzene megújításán dolgozott. Zenei öröksége nem csupán nosztalgikus emlék, hanem aktív inspiráció a mai alkotók számára is. A Müpa már bejelentette, hogy ősszel emlékkoncerttel tiszteleg a művész előtt, ahol pályatársak és fiatal előadók közösen idézik meg zenei világát.
A magyar rock and roll királyának távozása arra is emlékeztet bennünket, hogy kulturális örökségünk nem statikus gyűjtemény, hanem folyamatosan újraértelmeződő hagyomány. Fenyő Miklós dalai, ahogy egykor összehozták a fiatalokat a táncparketteken, ma is közösséget teremtenek – immár több generáción átívelve. Zenéje több mint szórakoztatás: közös nyelvünk egy darabja, amelyben találkozhatunk egymással.
