Farkasházy Tivadar a közösségi médiában búcsúzott Benedek Noémitől, aki életének hetvennyolcadik évében halt meg. A hangszerkészítő mesterasszony nemcsak férje művészi munkájának csendes támogatója volt, hanem a magyar kézműves hagyományok őrzője is. Halála nemcsak egy családot érint, hanem az egész kulturális közösséget, amely tudja: a művészek mellett állók munkája gyakran láthatatlan marad.
Benedek Noémi évtizedeken át részt vett kulturális események szervezésében, miközben családjának szentelte életét. Négy unokája született, akiknek nemzedéke már egy más világban él, mint amelyben ő felnőtt. Farkasházy Tivadar személyes bejegyzésében emlékezett meg feleségéről, felidézve közös életük pillanatait. Ezekben a szavakban ott van mindaz, amit ritkán mondunk ki: a hűség, az évtizedeken át építgetett közös lét törékeny csodája.
A hosszú betegség után bekövetkezett halál mindig megkérdőjelezi hitünket az élet értelméről. Benedek Noémi esetében azonban láthatóvá válik valami, amit kultúránk egyre kevésbé értékel: az odaadás ereje. Az, ahogy valaki évtizedeken át híven társa művészetének, családjának, közösségének. Atya Szántay István mondta egyszer egy temetési beszédben: „A szeretet nem múlik el, csak formát változtat.” Benedek Noémi élete ezt tanúsítja. Hangszerkészítő mesterségében, családi életében, közösségi munkájában egyaránt ott volt ez az odaadás.
A magyar kultúra mindig is tudta: a művészek mellett állók nélkül nincs művészet. Benedek Noémi hangszerkészítőként a hangok világát formálta, de életével is alkotott valamit. Olyan közösséget, családot, hagyományt, amelyben érték volt a hűség, az együttmaradás, a csendes szolgálat. Halála emlékeztet: ezek az értékek nem múlnak el, még ha gyakran láthatatlanok is.
