1976 őszén egy somogyi mezőgazdasági szakiskola folyosóján ifjú diák töltötte ki munkakönyvét, majd KISZ-oklevelet vett át. Ma ezek a dokumentumok elhagyott tanteremben hevernek, néma tanúi egy letűnt oktatási rendszernek. A Magyar Országos Levéltár adatai szerint az 1970-es években a Dél-Dunántúlon 23 mezőgazdasági szakközépiskola működött, amelyek több ezer fiatalnak adtak szakmát és jövőt.
Az elhagyott somogyi épület falai között megmaradt szemléltetőtáblák, mérlegek és ventillátorok egy átfogó oktatási infrastruktúra részét alkották. A mezőgazdasági szakképzés hagyománya a Kárpát-medencében az 1800-as évekig nyúlik vissza. Magyaróvárott 1818-ban alapították meg a térség első mezőgazdasági akadémiáját. A somogyi intézmény felszereltsége tükrözi azt a szakmai alaposságot, amely évszázadokon át jellemezte a magyar agrárképzést. A tantermekben maradt eszközök arra utalnak: az oktatás nem pusztán elméleti tudást közvetített. Gyakorlati készségeket, munkaetikát és közösségi életet formált. A kollégiumi szobákban hagyott matrózblúz és személyes tárgyak nemzedékek mindennapjait őrzik.
Az 1970-es évek mezőgazdasági oktatása garantált elhelyezkedést és társadalmi mobilitást jelentett. A dokumentumok elrendezése valóban gyors elhagyásra utal, ahogy a rendszerváltás után sok vidéki intézmény sorsa megpecsételődött. Somogy vármegye oktatástörténeti monográfiái szerint a kilencvenes években számos mezőgazdasági szakiskola szűnt meg vagy vált át. Az intézményi folytonosság megszakadása nemcsak épületeket hagyott üresen, hanem szakmai tudást és helyi közösségeket is szétforgácsolt.
Ez az elhagyott iskola a Kárpát-medence oktatási hálózatának törékenységét mutatja. Intézményeink megőrzése nemcsak épületvédelmi, hanem kulturális emlékezet kérdése is. A somogyi tanteremben maradt dokumentumok figyelmeztetnek: ami ma elhagyatott, holnap már örökre elveszhet történelmünkből.

