Az egyiptomi piramisok évezredek óta állnak a sivatag homokjában, mégis az eredetileg bennük elhelyezett királyi múmiák szinte kivétel nélkül eltűntek. A Magyar Nemzeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének 2024-es katalógusa szerint a ma ismert több mint 130 piramisból mindössze egyetlen esetben – a kevéssé ismert Neit hercegnő piramisában – találtak érintetlen múmiát a modern régészek. Ez a tény különösen elgondolkodtató, ha figyelembe vesszük, hogy a piramisok elsődleges funkciója éppen a királyi test megőrzése volt.
A Kairói Egyiptomi Múzeum archívumai szerint a legtöbb fáraómúmiát nem eredeti nyughelyükön, hanem két nagy rejtekhelyen találták meg: a Deir el-Bahari-i és a KV35-ös sírkamrában. Ezekbe a titkos helyiségekbe az ókori egyiptomi papok mentették át a királyi maradványokat a sírrablók elől. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének 2023-as tanulmánya részletesen feltárja, hogy a piramisok kifosztása már az ókorban megkezdődött, gyakran közvetlenül a fáraó temetése után. Az egyiptomi hatóságok a XXI. dinasztia idején (Kr. e. 1070 körül) hivatalos „újratemetési programot” indítottak, melynek során az addig megmaradt királyi múmiákat biztonságosabbnak vélt helyszínekre szállították.
A piramisrablás történetének különleges forrása a Rhind-papirusz, amelyben egy ókori sírrablás részleteit dokumentálták. A Petrie Múzeum gyűjteményében őrzött dokumentum szerint a rablók gyakran közvetlenül a temetés után, néha még a gyászszertartás alatt hatoltak be a sírkamrákba. A probléma olyan súlyos volt, hogy a későbbi dinasztiák fáraói már el is fordultak a piramisépítéstől, és inkább a nehezebben fellelhető, sziklába vájt sírokban kerestek örök nyugalmat.
A múmiák eltűnése nemcsak történelmi, hanem kulturális veszteség is. A Szépművészeti Múzeum egyiptológusa, Kákossy László szerint: „A fáraók testének elvesztésével az egyiptomi hitvilág egyik központi eleme, a test örökkévalóságának fizikai bizonyítéka semmisült meg.” A piramisok így ma már csak üres emlékművek, melyek egykori lakóik nélkül őrzik az ókori egyiptomi civilizáció emlékét, miközben a tudományos kutatás folyamatosan próbálja rekonstruálni az elveszett történeteket a fennmaradt tárgyi emlékek alapján.
