A Szent Márton-napi ünnepségek után járva figyeltem fel nagymamám kertjében az édesburgonya különleges jelenlétére. Ez az egykor egzotikusnak számító növény mára számos magyar kertben és konyhában otthonra talált, ötvözve az újdonság varázsát és a hagyományos ételkészítés értékeit. Különösen megható volt látni, ahogy a 78 éves Margit néni a modern technológiát és az ősi tudást egyesítve készített belőle ünnepi fogást.
„Az édesburgonya Isten ajándéka a rohanó világnak,” mondja mosolyogva, miközben a mikróban készült édesburgonyát tálalja. „Gyorsan elkészül, tápláló és összeköti a generációkat.” Ez a gondolat valóban megragadja azt, amit kultúránkban keresünk: a gyorsaság és hatékonyság mellett sem akarjuk elveszíteni az étkezés közösségi és szakrális dimenzióit. A mikrohullámú sütő, bár modern eszköz, paradox módon segíthet visszatalálni a közös étkezések értékéhez, hiszen időt szabadít fel a valódi kapcsolódásra.
Meglepő módon az édesburgonya elkészítésének ez a módja nemcsak praktikus, hanem a Katolikus Karitász által szervezett „Egészséges családokért” program résztvevői szerint a tápanyagmegőrzés szempontjából is előnyös. Dr. Kovács Béla dietetikus szerint a mikróban készített édesburgonya megőrzi a bétakarotin tartalmát, ami különösen értékessé teszi a téli időszakban. A Magyar Gasztronómiai Egyesület legutóbbi felmérése pedig arra mutat rá, hogy a hagyományos ételek modern technológiával való elkészítése különösen a fiatal családok körében népszerű, akik így őrzik és újítják meg egyszerre a családi recepteket.
Az édesburgonya mikrós elkészítése így több mint praktikus főzési módszer – kulturális híd múlt és jelen között, ahol a modern technológia nem lerombolja, hanem új formában élteti tovább az étkezés közösségi értékeit. Talán éppen az ilyen apró hétköznapi csodákban rejlik kultúránk igazi ereje: a képességben, hogy befogadjuk az újat anélkül, hogy elveszítenénk azt, ami örök.
