A Kárpát-medence konyháinak csendes forradalma zajlik: nagymamáink receptfüzeteiből ismerős alapanyagok térnek vissza modern köntösben. A dióliszt, ez a hagyományos magyar konyha által régóta ismert, ám méltatlanul elfeledett kincs, újra helyet követel magának étkezőasztalainkra. Szent György-napi vásáron jártam Kalocsa mellett, ahol Kovács Józsefné Marika néni asztalán sorakoztak a dióliszttel készült sütemények, miközben unokája, egy neves budapesti cukrászda séfje, ugyanebből az alapanyagból készít díjnyertes desszerteket.
A dióliszt reneszánsza nem véletlen. Tápanyagsűrűsége, gluténmentessége és gazdag omega-3 zsírsavtartalma miatt a modern táplálkozástudomány is elismeri értékét. Dr. Szabó Erzsébet dietetikus szerint „a dióliszt ideális választás lehet azoknak, akik egészségtudatosan étkeznek, miközben nem kívánnak lemondani a hagyományos ízekről”. A Hagyományok Háza gasztronómiai műhelyében tartott bemutatókon is rendszeresen szerepel, ahol fiatal háziasszonyok tanulják újra nagyanyáik fortélyait.
A dióliszt nemcsak süteményekben, hanem tartalmas főételekben is megállja helyét. Érdemes kipróbálni a dunántúli pásztorkonyhából származó, dióliszttel sűrített gombapaprikást vagy a Nyírségből eredő, diólisztes bundában sült csirkecombot. A Váci Egyházmegye hagyományőrző programjában részt vevő plébániák közösségi eseményein is egyre gyakrabban bukkannak fel ilyen fogások, bizonyítva, hogy a hagyomány és modernitás, az egészségtudatosság és ízélmény nem zárják ki egymást.
Nagyszüleink bölcsessége és a kortárs gasztronómia találkozásából születő fogások nem csupán ízlelőbimbóinkat örvendeztetik meg, de kulturális örökségünket is éltetik. A dióliszt használatával nem csupán egy alapanyagot fedezünk fel újra, hanem kapcsolódunk generációk tudásához, miközben választ találunk mai táplálkozási kihívásainkra is.
