A mentális egészségügyi problémák egyre nagyobb teret kapnak a közbeszédben, mégis számtalan tévhit és félreértés övezi őket. Gyakran tapasztalom, hogy a depressziót és a bipoláris zavart sokan összemossák, pedig ezek különböző betegségek, amelyek eltérő kezelést igényelnek. Minap egy fiatal művésszel beszélgettem, aki évekig depresszióval küzdött, mielőtt kiderült volna, hogy valójában bipoláris zavarral él – történetében tükröződik a pontos diagnózis fontossága.
A depresszió és a bipoláris zavar legfőbb különbsége a hangulatingadozások természetében rejlik. A depresszió elsősorban a tartós lehangoltság, örömtelenség és energiahiány állapota, míg a bipoláris zavar ciklikusan váltakozó depressziós és felemelkedett, mániás vagy hipomániás epizódokból áll. Dr. Kovács Judit pszichiáter szerint: „A mániás fázisban jelentkező eufória, felfokozott energia és impulzivitás a bipoláris zavar megkülönböztető jegyei, amelyek hiányoznak a klasszikus depresszióból.”
A Magyar Pszichiátriai Társaság adatai szerint Magyarországon a lakosság mintegy 7%-a szenved depressziótól, míg a bipoláris zavar előfordulási aránya 2% körül mozog. A két betegség terápiás megközelítése is eltér: míg a depresszió kezelésében az antidepresszánsok és a pszichoterápia együttesen hatékony, a bipoláris zavar komplex gyógyszeres kezelést igényel, amelyben a hangulatstabilizátorok játszanak központi szerepet. A kizárólag antidepresszánsokkal kezelt bipoláris betegek esetében a mániás epizódok kockázata megnövekedhet.
Fontos felismerni, hogy mindkét állapot kezelésében a korai diagnózis kulcsfontosságú. A Semmelweis Egyetem új kutatása szerint a bipoláris zavarral élők átlagosan 5-7 évet veszítenek, mielőtt helyes diagnózishoz és megfelelő kezeléshez jutnának. Ez idő alatt gyakran depresszióval kezelik őket, ami késlelteti a javulást és növeli a súlyos következmények kockázatát.
A mentális betegségek megértése nemcsak az érintettek, hanem családjaik számára is létfontosságú. A betegségek mögött emberi sorsok állnak, és megfelelő támogatással, szakszerű kezeléssel mindkét állapotban élők teljes, kiegyensúlyozott életet élhetnek. Közösségként felelősségünk, hogy lebontsuk a stigmákat, és előmozdítsuk azt a kultúrát, amelyben a mentális egészség ugyanolyan figyelmet kap, mint a testi jóllét.
