A decemberi homály ellenére fények gyúlnak szerte az országban, ahogy a magyar könnyűzene egyik legnagyobb alakja, Demjén Ferenc készül betölteni 79. életévét. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes-dalszerző, akit rajongói csak Rózsiként ismernek, 2025 decemberében ismét ünnepre ad okot mindazoknak, akik évtizedek óta dúdolják dalait.
„A zene számomra nem választás kérdése volt, hanem sorsszerűség,” vallotta egy közelmúltbeli interjúban Demjén. „Hetvenkilenc évesen is úgy érzem, még mindig van mondanivalóm.” Ez a töretlen alkotóerő jellemzi a művészt, aki a Bergendy-együttestől kezdve a V’Moto-Rockon át a szólókarrierjéig generációk zenei élményeit határozta meg. Demjén dalaiban a személyes érzelmek egyetemes emberi tapasztalattá nemesednek – legyen szó szerelemről, veszteségről vagy az élet nagy kérdéseiről.
A születésnap alkalmából több városban is tisztelgő koncertet rendeznek, ahol fiatal előadók értelmezik újra Demjén klasszikusait. Ez a zenei párbeszéd múlt és jelen között különösen fontos egy olyan korban, amikor a kulturális folytonosság gyakran megszakad. Az Arénában tervezett jubileumi koncertre már most alig lehet jegyet kapni, bizonyítva, hogy a „Hogyan tudnék élni nélküled” és a „Honfoglalás” szerzője továbbra is összeköti a különböző generációkat.
Tanítványa, Nagy Balázs zeneszerző szerint: „Feri bácsi legnagyobb tehetsége, hogy a legbonyolultabb érzéseket is képes egyszerűen, mindenki számára érthetően megfogalmazni. Ez időtlen adomány.”
Az életút, amely a Bergendy zenekar billentyűsétől a nemzeti rockikon státuszáig ívelt, nemcsak zenei, hanem kulturális jelentőséggel is bír. Demjén dalai a magyar identitás szerves részévé váltak, miközben mindig képesek voltak reflektálni koruk társadalmi valóságára is. Ez az a képesség, amely túlmutat a puszta szórakoztatáson – olyan kulturális kapocs, amely összeköti a hagyományt a jelennel.
Ahogy közeledik ez a jeles nap, érdemes újra meghallgatni ezeket a dalokat, amelyek több mint fél évszázada kísérik a magyar mindennapokat. Mert Demjén Ferenc munkássága emlékeztet bennünket arra, hogy a valódi művészet nem ismer korhatárt – csupán a szívünkhöz szól, időtől és tértől függetlenül.
