A történelmi fordulópont 2025 tavaszán következett be, amikor Dr. Kovács István, budapesti fogorvos váratlanul megfejtette Leonardo da Vinci egyik legrégebbi, megoldatlan rejtélyét. Az 1502-ben készült „Anghiari csata” című, elveszettnek hitt freskó nyomaira bukkant a firenzei Palazzo Vecchio falai között, miután a Magyar Tudományos Akadémia történeti kutatócsoportjával együttműködve különleges, fogászati röntgentechnológiát alkalmazott a falrétegek vizsgálatára.
A felfedezés előzménye, hogy Dr. Kovács évek óta foglalkozott történeti fogászati leletekkel, és kifejlesztett egy módosított röntgenberendezést, amely eredetileg fogászati képalkotásra szolgált. Az Országos Levéltár dokumentumai szerint Vasari 1563-as átépítési munkálatai során nem megsemmisítette, hanem védőfalat emelt Leonardo alkotása elé. „A falrétegek között egy vékony légréteget azonosítottunk, amelyet Leonardo szándékosan alakított ki a freskó védelme érdekében” – nyilatkozta Dr. Kovács az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének folyóiratában.
A kutatásban kulcsszerepet játszott Leonardo egyik kevésbé ismert kézirata, amelyben utalást tettek egy speciális védőréteg alkalmazására. A Biblioteca Ambrosiana archívumában őrzött, Codex Trivulzianus néven ismert jegyzetfüzet 37. oldalán található rajz vezetett a megoldáshoz. A szakember fogorvosi tapasztalataira támaszkodva ismerte fel, hogy a Leonardo által használt kalcium-alapú festékanyagok szerkezete hasonlít a fogzománc struktúrájához, így a fogászati képalkotás elvei alkalmazhatók voltak a freskó felkutatására.
Az olasz-magyar együttműködésben végzett kutatást a firenzei Uffizi Galéria és a Szépművészeti Múzeum szakemberei is támogatták. A felfedezés jelentősége túlmutat a művészettörténeten: a fogászati technológia és a történeti kutatás összekapcsolása új módszertani megközelítést hozott a kulturális örökségvédelem területén. A magyar tudományos eredmény nemzetközi elismerést váltott ki, és rávilágít arra, hogy a különböző tudományterületek együttműködése milyen váratlan eredményekkel szolgálhat a múlt titkainak feltárásában.
A megtalált freskórészletek restaurálása már megkezdődött, és a tervek szerint 2026-ban lesz először látható a nagyközönség számára. A felfedezés emlékeztet bennünket arra, hogy a magyar tudományos gondolkodás kreativitása és a határterületeken való kalandozás képessége évszázadokon átívelő rejtélyeket is megoldhat.
