A Gellérthegy lábánál parkoló kopott, de büszkén álló Citroën 2CV láttán mindig elmosolyodom. Az idős úr, aki minden vasárnap körbetörölgeti, úgy beszél róla, mint családtagról: „Harminc éve velem van, fiatalember, tovább tart mint bármelyik mai autó.” Amikor a Citroën nemrég bejelentette, hogy 2025-ben modern köntösben visszahozhatja a legendás Kacsát, azonnal erre a találkozásra gondoltam.
A francia gyártó a párizsi autószalonon mutatta be a terveket, amelyek szerint a 2CV szellemi örökösét teljesen elektromos hajtáslánccal képzelik el. Thierry Koskas, a Citroën vezérigazgatója a Le Monde-nak adott interjújában hangsúlyozta: „Nem egyszerűen nosztalgiát árulunk, hanem a Kacsa eredeti szellemét: praktikus, elérhető és karakteres autót, amely azonban megfelel korunk környezeti kihívásainak.” Az új modell megtartaná az eredeti jellegzetes formáját, a hullámos lemezborítást, de modern anyagokból, fenntartható gyártási eljárásokkal készülne.
Az 1948-tól 1990-ig gyártott Kacsa nem csupán közlekedési eszköz volt, hanem a francia életérzés és találékonyság megtestesítője. A háború után tervezett „négy kerék az esernyő alatt” megoldás évtizedekig szolgálta a francia vidéket és városi polgárokat egyaránt. A Magyar Autótörténeti Múzeum igazgatója, Varga István szerint: „A 2CV nem csupán autó volt, hanem kulturális jelenség. Magyarországon is meglepően sok rajongója van ma is.”
A hagyomány és modernitás e találkozása felvet kérdéseket: képes-e egy új modell megőrizni azt a lelket és karaktert, ami az eredetit örökké tette? Vagy csupán egy név, egy forma újrahasznosításáról van szó? Egy azonban biztos: a Kacsa tervezett visszatérése nem csupán a múlt tisztelete, hanem annak bizonyítéka, hogy az egyszerűség, praktikum és jellegzetes karakter értékei időtállóak – még az autóiparban is.
