A hétvégi kiskunhalasi termelői piacon járva szembeötlött a frissen felszedett céklák mélybordó színáradata. Kovács Istvánné, a nyolcvanéves Marika néni standjánál időztem, aki évtizedek óta termeszti ezt az ősi magyar konyha elválaszthatatlan alapanyagát. „Nagyanyám mindig azt mondta, a cékla nem csak étel, hanem orvosság is” – meséli, miközben egy földrögöktől még nedves, fényes gumót nyújt felém.
A cékla évszázadok óta szerves része a magyar táplálkozási kultúrának, mégis újra felfedezzük értékeit. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége szerint a cékla az egyik leggazdagabb nitráttartalmú zöldségünk, amely javítja a vérkeringést és csökkenti a vérnyomást. Dr. Szabó Katalin táplálkozástudományi szakértő elmondása szerint a cékla betain tartalma segíti a máj méregtelenítő funkcióit, folsav-tartalma pedig támogatja a vérképzést. A Semmelweis Egyetem 2024-es kutatása kimutatta, hogy a rendszeres céklafogyasztás 16%-kal javíthatja a fizikai teljesítményt sportolóknál.
Miközben modern laboratóriumokban vizsgálják jótékony hatásait, a magyar családi hagyományokban töretlenül él a cékla szeretete. A kovászos céklától a céklás hummuson át a céklás brownie-ig számtalan formában kerül asztalainkra. A Hagyományok Háza gasztronómiai műhelyében ősszel olyan elfeledett recepteket elevenítenek fel, mint a céklakrém kapros túróval vagy a céklás rétes. „Nagyanyáink tudták, amit ma a tudomány bizonyít: a cékla az egészség őre” – fogalmaz Török Júlia néprajzkutató.
A cékla nemcsak értékes vitaminbomba, hanem kulturális kapocs is múltunk és jelenünk között. Ahogy Marika néni mondja búcsúzóul: „Nincs új a nap alatt, csak újra felfedezzük, amit elődeink már tudtak.” Talán ebben rejlik a cékla igazi ereje – miközben testünket táplálja, identitásunkat és közösségi emlékezetünket is erősíti.
