A karácsonyi asztal ékessége, a bejgli, évről évre összeköti a generációkat. Amikor a diós és mákos illata betölti a konyhát, tudjuk, hogy a szent ünnep közeleg. Az idei adventi időszakban különösen sokan keresik fel a Nagyszombati Pékség standját a budapesti Vörösmarty téri karácsonyi vásáron, ahol Kovács Marika néni immár negyven éve készíti a hagyományos bejglit.
„A jó bejgli titka nem a különleges hozzávalókban, hanem a szeretetben és a türelemben rejlik,” mondja Marika néni, miközben az aranyló-barnára sült, csillogó süteményt mutatja. A Magyar Cukrász Ipartestület adatai szerint a karácsonyi időszakban több mint négymillió rúd bejgli készül az országban. Az ünnepi sütemény története a 19. századig nyúlik vissza, amikor is a pozsonyi pékek által készített „Mohnbeugel” és „Nussbeugel” honosodott meg hazánkban.
A hagyomány ápolása ma is folytatódik. A Hagyományok Háza felmérése szerint a magyar családok 78%-ában készül házi bejgli karácsonyra, és a fiatal generáció is egyre nagyobb érdeklődést mutat a sütemény elkészítése iránt. Az Instagram #magyarkarácsony címkéje alatt több ezer bejgli-fotó található, amelyek között egyre gyakoribbak az innovatív változatok is: gesztenyés, szilvás, vagy éppen áfonyás töltelékkel.
Mégis, a klasszikus diós-mákos bejgli őrzi népszerűségét. Dr. Bereczki János néprajzkutató szerint a bejgli szimbolikája is hozzájárul időtálló jelenlétéhez: „A tekervényes, gazdag töltelékkel bíró sütemény a bőség, a jólét és a családi összetartozás jelképe is egyben.”
Az idei adventi időszakban érdemes felidézni nagyszüleink receptjeit, vagy akár új családi hagyományt teremteni a bejgli készítésével. Mert ahogy Marika néni is mondja: „Nem az a fontos, hogy tökéletes legyen, hanem hogy szeretettel készüljön.” A karácsonyi asztalon gőzölgő bejgli így válik az ünnep igazi közösségi élményévé, összekötve múltat, jelent és jövendőt.
