1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson Bartók Béla, aki a XX. század egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője lett. A Bánságban lévő város akkor Magyarország szerves része volt, s a későbbi világhírű művész életútja mélyebben kötődik a Kárpát-medence kulturális egységéhez, mint ahogy első pillantásra tűnhetne. A Magyar Országos Levéltár dokumentumai szerint Bartók családja több generáción át a magyar középosztály művelt rétegéhez tartozott.
Az igazi fordulat akkor következett be, amikor Bartók felismerte: a valódi magyar népzene kincseit nem a szalonokban, hanem a falvakban kell keresni. 1906-tól kezdve Kodály Zoltánnal közösen szisztematikusan gyűjtötte a Kárpát-medence népeinek dallamait. A fonográfos gyűjtések során több mint tízezer dallamot rögzített magyar, román, szlovák és rutén területeken. A Magyar Tudományos Akadémia népzenei archívuma őrzi azokat a viaszhengereket, amelyeken Bartók eredeti felvételei hallhatók erdélyi, felvidéki és tiszántúli falvakból. Ez nem pusztán zenei kutatás volt, hanem a Kárpát-medence kulturális sokszínűségének tudományos feltérképezése. Bartók módszere forradalmi volt: nem csupán lejegyezte a dallamokat, hanem elemezte azok szerkezetét, terjedését, összefüggéseit. A népzene számára élő hagyomány, nem múzeumi tárgy lett.
Bartók tudományos munkássága és zeneszerzői tevékenysége elválaszthatatlan egységet alkot. A Kékszakállú herceg várában, a Cantata Profanában hallható az az archaikus magyar népdal-réteg, amit a falusi gyűjtések tártak fel. Bartók stílusa egyszerre modern és mélyen gyökerező. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve a bartóki zenei nyelv csúcspontja. A Zeneakadémián tanárként nemzedékeket nevelt, miközben a MTA Népzenekutató Csoportjának alapító munkáját végezte. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, de soha nem szakadt el szellemileg Magyarországtól. New York-i levelezéséből tudjuk: folyamatosan tervezte népzenei gyűjteményeinek publikálását. 1945. szeptember 26-án hunyt el leukémiában.
Bartók öröksége túlmutat a zenén: a Kárpát-medence népeinek közös kulturális emlékezetét őrizte meg. Tudományos munkája igazolja, hogy e térség népei évszázadokon át egymás mellett éltek, zenéjük kölcsönhatásban fejlődött. Ez az örökség ma is kötelez: megőrizni azt a kulturális gazdagságot, amit Bartók feltárt és megkomponált.
